Vaszary János

Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte – mestere itt Székely Bertalan volt –, majd 1887-ben a müncheni akadémián és a Hollósy-körben folytatta. 1890-ben a párizsi Julian Akadémiát látogatta, ezután három évet Rómában töltött, de 1893 és 1894 között ismét Párizsban dolgozott. Az 1890-es évek közepéig kifejezetten plein air táj- és életképeket festett, a Párizsban megismert új irányzatok – az art nouveau és a posztimpresszionizmus – csak 1896-tól jutottak döntő szerephez művészetében. Ekkor festményei mellett plakátokat, szőnyeg- és gobelinterveket is készített. 1905-ben Olaszországban és Spanyolországban járt tanulmányúton: koloritja kivilágosodott, újabb alkotásait erős stilizálás jellemezte. Vaszary festészetében az expresszív kifejezésmód – amely rövid ideig később is jellemezte – akkor vált hangsúlyossá, amikor az első világháború alatt Szerbiában haditudósítóként dolgozott.

A KUT egyik vezető mestere és az UME alapító tagja volt, az 1920-as évektől képei témáját – kevés kivétellel – a nagyvárosi életből merítette. Színvilága újra erőteljessé vált: az 1920-as évek végéig sötét alapú vásznaira széles ecsetvonásokkal, festőkéssel hordta fel a festéket, majd az 1930-as években fehér alapozásra laza ecsetkezeléssel, lazúros festésmóddal készítette képeit.