Patkó Károly - Csendélet almákkal (csendélet) , 1926

50. Jubileumi Aukció - 115. tétel

Patkó Károly (1895-1941)

Csendélet almákkal (csendélet) , 1926

Olaj, vászon , 77,5x78 cm
Jelezve jobbra lent: Patkó 926

Kikiáltási ár: 20 000 000 Ft

Becsérték: 35 000 000 - 50 000 000 Ft

KIÁLLÍTVA:

‣ Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenő, Kelemen Emil, Patkó Károly és Ziffer Sándor festők csoportkiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1927. február, katalógus: 43. (Csendélet címmel)

„A Csendéletektől valamennyien tartózkodtaK ”

Az 1920-as évek elején színre lépő klasszicizáló nemzedék – többek közt Szőnyi István, AbaNovák Vilmos és Patkó Károly – festészetét főként a monumentális méretű aktkompozíciók, lírai hangvételű önarcképek, valamint a tájábrázolások jellemezték. Meglepő módon, az egyik legáltalánosabb festői téma, a csendélet szinte teljes egészében hiányzott repertoárjukból. „Érdekes a csendéletektől valamennyien tartózkodtak, e festészeti műfajt úgy látszik azoknak hagyták, akik jó avantgarde szokás szerint tovább boncolgatták a formát, vagy akik polgári ebédlők dekorálását tűzték ki célul maguk elé1- mutatott rá a jelenségre P. Szücs Julianna. Különös véletlen, hogy a főiskolai éveket követően Patkó, Aba-Novák és Korb Erzsébet pont egy olyan művész műtermében rendezkedtek be, aki maga is „tovább boncolgatta a formát”. 1919-ben a fiatal festők az akkor éppen külföldön élő Berény Róbert Városmajor utcai villájába költöztek be.2 Patkó és Aba-Novák így testközelből tanulmányozhatták Berénynek azokat a korai, még a Nyolcakos időszakában készült festményeit, melyeknek egy részét hátrahagyta a műtermében.

Zöld és Mályva
Patkó művészetére sosem a francia orientáció volt a jellemző; mind a húszas, mind a harmincas években készült alkotásain az itáliai klasszikus reneszánsz markáns hatása mutatható ki. Tárgyalt képünkön azonban tagadhatatlan Paul Cézanne inspirációja. A festmény éppúgy a cézanne-i képszerkesztés elvére épül, mint a Nyolcak tagjainak hasonló stílusú csendéletei. A súlyos, tömör, plasztikus formák azonban már a Patkó által is képviselt neoklasszicizmus jellegzetességei. Mindösszesen néhány, jól megválasztott motívumra épül. A középpontban mesterien elrendezett, tálból kiguruló almák, a narancsszínű korsó, a háttérben lévő dús zöld és az asztalon elterülő fehér drapéria mind tökéletes összhangot alkotnak. A hideg zöld-kék-fehér színek kontrasztját a korsó sugárzó narancsszíne és az almák pirosa töri meg. Patkó különösen kedvelte a zöld és a mályva reflexek kontrasztját; számos, a korszakban készült más képein is alkalmazta. A motívumokon megcsillanó mályvás rózsaszínes fények teszik így igazán jellegzetessé a festményt, mely az Árkádia korszak egyik legszebb, kiemelkedő kvalitású alkotása.
Paumkirchner-Patkó-Palmer
A kép igazi ritkaság Patkó oeuvre-jében. Minden bizonnyal azonos azzal a csendélettel, melyet a művész az 1927-es csoportos kiállításán mutatott be az Ernst Múzeumban, azóta pedig eltűnt a nagyközönség szeme elől, aukción sem szerepelt még korábban. Különös jelentőségű a felbukkanása, hiszen Patkó életművét a mai napig számos fehér folt tarkítja. Erre csupán részben szolgál magyarázatként az, hogy római ösztöndíja során jó néhány alkotást Olaszországban adott el, hazatérte után pedig visszavonult a művészeti élettől. A legfrissebb levéltári kutatásaim arra világítanak rá, hogy Patkó bátyja, Paumkirchner Rudolf már 1940-ben, még a művész halála előtt letelepedett Angliában, és amellett, hogy Londonban szakácsként dolgozott, szorgalmasan adott el, majd kiállításokat is szervezett a magával vitt Patkó művekből. A több tucat festmény nemcsak Patkó késői korszakából származott, hanem megtalálhatóak voltak köztük a korai alkotások is. Jó példa erre az az 1921-ben készült Önarckép, mely pár évvel ezelőtt egy londoni aukción bukkant fel, és egykor szintén az időközben nevet változtató testvér, Rudolf Palmer tulajdonát képezte. Így bízhatunk abban, hogy akárcsak ez a lenyűgöző gyümölcscsendélet, még több Patkó festmény fog felbukkanni a jövőben.
Kelen Anna
1 P. Szücs Julianna: Patkó Károly. Közelítés egy félig-meddig elfeledett életműhöz. In: Kovács Dezső gyűjteménye I. (kat.) Budapest, 1996. 6.
2 Lőrinczy Szabolcs: Visszaemlékezés. Kézirat. MTA MTI Adattár MDK-C-II-180/5.