Csontváry Kosztka Tivadar

Gyógyszerész volt, rendszeresen festeni csak negyvenegy évesen kezdett, belső sugallatra. 1894-ben fél évig Hollósy Simon magániskolájának növendéke volt Münchenben, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban – a Julian Akadémián – képezte magát. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, valamint Olaszországban és Németországban is járt. Később a „nagy motívum” után kutatva jutott el Egyiptomba, Palesztinába, Libanonba, továbbá Görögországba és ismét Olaszországba. Utolsó festménye – a Sétalovaglás a tengerparton – valószínűleg 1910-ben készült Nápolyban. Bár skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott, ekkor még tett keleti utazásokat, s a háború évei alatt ismét rajzolt. Noha alkotásait 1907-ben Párizsban, 1908-ban és 1910-ben Budapesten is bemutatta, kortársai nem értékelték művészetét. A meg nem értés és a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje lassan elhagyta. Jelentőségét csak az Ernst múzeumbeli, 1930-ban megrendezett gyűjteményes kiállításán fedezték fel. Látomásos festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi.