Paizs László kiállítása
Klasszikus kiállítás

Paizs László kiállítása

2020-10-05

Kiállítás: 2020. október 5-26.

Helyszín: Virág Judit Galéria

Paizs László technikai-műfaji kísérletezésre fogékony művészi érdeklődését a hatvanas évek elején a többségében megrendelésre festett, posztimpresszionista művek sora nem elégítette ki. Az 1964-es Velencei Biennálé felszabadító élményei, a dadaizmus és a pop-art anyagszerűséget és művészi tárgyhasználatot középpontba állító felfogása inspirálta azokat a textilből, bőrből és fémből készített „varrottas” munkákat, melyeket Paizs 1967-ben a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves tárlatára küldött be. Műveinek megdöbbentő újszerűségét azonban nem fogadta lelkesedés: a zsűri a kiállítás megnyitása előtt leszedette munkáit a falról. Az elutasítást követően, hosszas technikai-technológiai kísérletezés eredményeként születtek meg a művész mára ikonikussá vált plexi-glas-munkái. Paizs a színtelen plexi-tömbökbe kezdetben az előző korszak anyaghasználatával kontinuitást mutató tárgyakat, majd hétköznapi használati eszközöket foglalt.

A pop-art-objektként is értelmezhető alkotásokat követően a művészt a plexiüveg és a poliészter, mint szobrászati alapanyag technikai-esztétikai lehetőségeinek legteljesebb kihasználása foglalkoztatta, így születtek konstruktív ihletésű, átlátszó, belső fénytörések játékára épülő plasztikái. A nyolcvanas években Paizs, több kortársához hasonlóan, újra felfedezte a monumentális táblakép műfaját és műveiben megjelent az emberi alak ábrázolása. A préselt lemezre applikált poliészter mesterséges roncsolása és az alkalmazott technikák sokszínűségének következtében létrejött fakturális gazdagság egyértelmű eltávolodást mutat a geometriai elvekre épülő komponálási módszertől, illetve teret enged a szubjektív értelmezéseknek és a távoli, kollektív kultúrtörténeti asszociációk bevonásának. A kilencvenes években az emberi alak jelentősége tovább erősödött Paizs munkáiban. Lírai hangvételűvé váló képein az arany-ezüst színhasználat archaikus konnotációi különleges egységet teremtenek az egész munkásságát meghatározó technikai újításokkal.