1957-1965: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bernáth Aurél. 1987-1991: a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. 1992-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén tanít. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1980: II. Esztergomi Fotóbiennálé fődíja; 1985: Nemzetközi Grafikai Biennálé, Baden-Baden, kitüntető oklevél; 1987: Soros Alapítvány fotóművészeti díja; 1987, 1989, 1996: Országos Grafikai Biennálé, Miskolc díja; 1988: Munkácsy-díj; 1997: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1999: Kossuth-díj. 
A 60-as évek közepe óta kiállító művész. Egyéni stílusát azonban a 60-as évek végén nyomtatott és az Iparterv kiállításon is bemutatott tondó alakú, merész kivágatú kézrészleteket ábrázoló litográfiáitól számíthatjuk (Részletek egy kézből I-IV, 1969). Korábbi grafikái ugyanis enteriőrt, portrét, aktot ábrázoló sokszor expresszív (Vágóhíd, 1965), de mindig figurális kőnyomatok. Munkásságának egyéni szakasza tehát a 60-as évek végén indul. A 70-es évek elejétől azután a litográfiát új technika, a fotó váltja fel és a tematika is változik, a kézrészletek után az önarcképek következnek, melyek egytől egyig vegyszerrel manipulált vagy színezett fényképek. Ezek az önportrék azonban nem a művész karakterét és személyiségét bemutató alkotások, hanem éppen egy XX. századi életérzést, a személytelenséget demonstráló művek, nem véletlen, hogy igen sok közülük a hátkép (Kis keretes önarckép, 1976). Máskor besatírozza, elfedi a fotóportrén az arcot, van, amikor egymásra nagyítja és így teszi felismerhetetlenné a portrét, esetleg más személy, pl. Jane Morris portréja mögé rejtőzködik (Önarckép Jane Morisszal, 1982). Továbbá a rejtőzködő önarcképei közé sorolhatjuk alvóképeit is (Alvókép, 1987). Munkásságának másik nagy témakörét a kézábrázolások képezik. Már 1957-ben készít kezeket bemutató krétarajzot és a tematika a 90-es évek végén is változatlanul foglalkoztatja (Kéz, litográfia, 1969; Két kis kéz, színezett fotó, 1973; Kis barna hátterű kéz, vegyes technika, 1989; Rembrandt kezek, fotó, színes ceruza, 1992). A 80-as évek elején új téma, a csendélet felé fordul, de e csendéleteken a gyümölcsök mellett igen jelentős szerep jut a kéznek is (Csendélet almával, 1980, – Három darab, körte formában – [Eric Satie], 1982). ~ fotóval dolgozik, mégis ízig-vérig képzőművész: a lényegétől, a pillanat megragadásától, a dokumentum jellegétől fosztja meg a fényképet. A kezek, a portrék és a csendéletek, gondos, már-már aggályos megkomponálása, a lágy tónusok, a sejtelmesség, a tárgyak sugallta időtlenség, mind-mind festőiségének jellemzői.