Bertalan Albert
<Bertalan Albert
(1899-1957)
Frim Jenőnél és Kernstok Károly szabadiskolájában megkezdett művészi tanulmányait Szolnokon, Fényes Adolfnál folytatta. 1924-ben a párizsi Julian Akadémia növendéke lett. 1925-ben Nagybányán dolgozott Iványi Grünwald Béla és Réti István mellett, és ugyanabban az évben egyéni kiállítása volt a párizsi Galerie Bernheim Jeune-ben. 1925 ben elnyerte a Szinyei Merse-díjat. 1926-ban szerepelt először a Salon des Indépendants-on, amelyen azután 1955-ig rendszeresen részt vett. 1926-ban a Salon d’Automne-on, 1927-ben a budapesti Tavaszi tárlaton, 1930-ban pedig a Salon des Tuileries-n állított ki.
Tagja volt a Paál László Társaságnak és az UME-nak. A húszas évek végén a párizsi Galerie Boucheny-Bénézit foglalkozott képeivel. 1928-ban az Ernst Múzeumban bemutatta Párizsban készült festményeit. 1929-ben végleg letelepedett Párizsban, és megnősült. (Felesége utóbb Dubuffet második felesége lett) Széles látókörű, nagy műveltségű ember volt, emiatt nagy népszerűség övezte barátai körében. Különösen jó barátságban volt François Gall-lal és André Levével. Bertalan később újra megnősült, és gyerekei születtek, akik közül az egyik táncosnő lett. Ő volt a modellje a festő táncosnőket ábrázoló képeinek.
Bertalan emellett az Ecole de Paris stílusában, főleg tájképeket, zsánerképeket és portrékat festett. 1947-ben egy ceruzarajzát állította ki az Európai Iskola Francia–magyar kiállításán. Ugyancsak 1947-ben három festménye, a Paysage (Táj), Peintre (A festő) és a Le port (Kikötő) szerepelt a magyar művészek kiállításán a Galerie du Bussyben. 1948 ban két magyar vonatkozású kiállításon, a Nemzeti Szalon francia, spanyol köztársasági és magyar művészeket bemutató tárlatán és a stockholmi Nationalmuseumban rendezett Magyar Grafikai Kiállításon is részt vett. Nehéz anyagi helyzetén úgy próbált segíteni, hogy restaurálási munkákat vállalt. Az egyre sokasodó megrendelések végül megakadályozták abban, hogy festői munkáját komolyan folytathassa. 1970-ben Párizsi külváros című festményével állított ki utolsó alkalommal a XX. századi magyar származású művészek külföldön című műcsarnokbeli kiállításon.
Tagja volt a Paál László Társaságnak és az UME-nak. A húszas évek végén a párizsi Galerie Boucheny-Bénézit foglalkozott képeivel. 1928-ban az Ernst Múzeumban bemutatta Párizsban készült festményeit. 1929-ben végleg letelepedett Párizsban, és megnősült. (Felesége utóbb Dubuffet második felesége lett) Széles látókörű, nagy műveltségű ember volt, emiatt nagy népszerűség övezte barátai körében. Különösen jó barátságban volt François Gall-lal és André Levével. Bertalan később újra megnősült, és gyerekei születtek, akik közül az egyik táncosnő lett. Ő volt a modellje a festő táncosnőket ábrázoló képeinek.
Bertalan emellett az Ecole de Paris stílusában, főleg tájképeket, zsánerképeket és portrékat festett. 1947-ben egy ceruzarajzát állította ki az Európai Iskola Francia–magyar kiállításán. Ugyancsak 1947-ben három festménye, a Paysage (Táj), Peintre (A festő) és a Le port (Kikötő) szerepelt a magyar művészek kiállításán a Galerie du Bussyben. 1948 ban két magyar vonatkozású kiállításon, a Nemzeti Szalon francia, spanyol köztársasági és magyar művészeket bemutató tárlatán és a stockholmi Nationalmuseumban rendezett Magyar Grafikai Kiállításon is részt vett. Nehéz anyagi helyzetén úgy próbált segíteni, hogy restaurálási munkákat vállalt. Az egyre sokasodó megrendelések végül megakadályozták abban, hogy festői munkáját komolyan folytathassa. 1970-ben Párizsi külváros című festményével állított ki utolsó alkalommal a XX. századi magyar származású művészek külföldön című műcsarnokbeli kiállításon.