Czimra Gyula
(1901-1966)
Az 1910-es évek végén a Ganz Gyár műszaki rajzolója volt, párhuzamosan az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán képezte magát. 1923-ban Párizsba utazott, ahol az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on Lucien Simon növendéke volt. Összebarátkozott Paizs-Goebel Jenő festővel, akivel 1924-ben Barbizonban dolgoztak. Első kiállítására Párizsban, a Galerie Zodiaque-ban került sor. Hazatérése után, 1928-1929-ben néhány hónapot Nagybányán, majd a frissen megalakult szentendrei művésztelepen töltött. Művészetére akkoriban a tárgyias szerkesztés és a Gauguin-élmény hatására kialakított síkszerű, dekoratív ábrázolás a jellemző. 1930 körül primitív faragásokkal, a 30-as években pedig festészetében a posztimpresszionista színfoltokkal kísérletezett (Önarckép szalmakalappal). Házasságát követően, 1933-ban Budapest külső kerületében, Rákoshegyen telepedett le. Figyelmét egyre inkább az emberi mikrokörnyezet kötötte le, amely 1945 utáni művészetében teljesedett ki. Érzékeny ceruzarajzait továbbfejlesztő, szinte vonalzóval megszerkesztett, egyre kisebb méretű festményein a síkokat teljesen redukált színekkel töltötte ki (Szürke szoba, 1964). Az egymásba nyitott szobabelsőket egyre kevesebb berendezési tárggyal töltötte ki, az ablakból látható másik helyiség vagy a külvilág a kép-a-képben játékosságával hat.
Párizs-Budapest 1890-1960 – Képzőművészeti kapcsolatok a két város között, 144
Műterem (Barbizoni műterem), 1960
Párizs-Budapest 1890-1960 – Képzőművészeti kapcsolatok a két város között, 147
Nő (Maszk), 1930-1932
Párizs-Budapest 1890-1960 – Képzőművészeti kapcsolatok a két város között, 148
Hazatérők, 1930-as évek eleje
46. aukció, 47
Kertrészlet az ablakból, 1937 Hátoldalon: A művész és felesége
Kikiáltási ár: 1 200 000 Ft