Művészeti tanulmányait Vajda Zsigmond mellett és Szablya-Frischauf Ferenc iskolájában kezdte. 1906-tól Párizsban élt, és két évig a fauvizmus vezető mesterének, Henri Matisse-nak volt a tanítványa. A nagybányai művésztelep munkájában több nyáron keresztül vett részt. A neósok mozgalmához tartozott. 1911-ben Galimberti Sándor felesége lett, akivel Párizsban élt. Dél-Franciaországban és Észak-Afrikában is jártak. A művészházaspár 1914 februárjában a budapesti Nemzeti Szalonban állított ki, mely alkalomból rövid időre hazalátogatott. Az első világháború kitörése Franciaországban érte, ahonnan az internálás elől férjével Hollandiába menekült. Hazatérve tüdőgyulladást kapott és meghalt. Eleinte posztimpresszionista stílusú portrékkal és városképekkel jelentkezett, majd a fauvizmus hatása alá került. Férjével együtt a kubizmus egyik első magyar képviselője volt. Életművének rekonstruálása rendkívül nehéz, mivel párizsi lakásukban hagyott műveinek nyoma veszett.