Két polgárival szülővárosában borbély-, nyomdász- és paszományosinas, majd Budapestre utazik és előtanulmányokat folytat az Iparrajziskolában és az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán Pap Henriknél. 1909-10: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Ferenczy Károly növendéke, 1913-ig megszakításokkal látogatja a főiskolát. 1916-ban Bécsben képzi magát. 1917-ben az Iványi Grünwald Béla által vezetett kecskeméti művésztelepen, majd a Haris-közi szabadiskolában Rippl-Rónait Józseftől tanult. 1919-ben a nyergesújfalui művésztelepen és a kecskeméti művésztelepen dolgozik, Kecskemét városa számára kétkoronás szükségpénzt tervez. Külföldön Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában járt tanulmányúton. Művészetére legnagyobb hatással az 1924 és 1931 közötti franciaországi tartózkodás bírt, amikor Párizs élt, de Bretagne-ban és Normadiában is megfordult. 1934-ben a Lipótvárosi Kaszinó díját, 1937-ben a Szinyei Társaság Tájkép-díját, 1946-ban a Szinyei Társaság Nagydíját nyerte el. 1948-ban kultuszminisztériumi munkajutalommal, 1949-ben Pro Arte-díjjal és a Művészeti Tanács emlékplakettel tüntette ki 60. születésnapja alkalmából. 1952-ben elnyerte a II. kerületi Magyar Szovjet Baráti Társaság díját. A KUT, a Szocialista Művészek Csoportja, az OMIKE, a Gresham-kör, a szentendrei Régi Művésztelep tagja volt. 1945 után Budapesten és Szentendrén működött, alkotott Zsennyén és Sárospatakon is. Főként posztimpresszionista jellegű tájképeket és csendéleteket festett. Intim szobabelsőit, lírai városképeit, bensőséges csendéleteit és portréit olajfestékkel hozta létre, e mellett az akvarell- és pasztelltechnika kiváló mestere is volt. Munkái gyakran szerepelnek budapesti aukciókon. Családja művészete bemutatására Toulouse-ban emlékházat működtet.