1933-1936: Aba Novák Vilmos szabadiskolában tanult. 1936: a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján Wolfner Gyula-díj; 1937-1938: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1940: a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján Beckói Bíró Henrik-díj; 1943-1944: Erdélyben járt ösztöndíjjal tanulmányúton; 1946: a Szinyei Társaság grafikai díja; 1947-1948: párizsi ösztöndíj; 1969: Munkácsy-díj; 1977: a hatvani Portrébiennálé díja, 1979: a II. soproni Országos Éremművészeti Biennálén a Képcsarnok díja; 1981: a III. soproni Országos Éremművészeti Biennálén Sopron város Tanácsa Civitas Fidelissima díja. Az 1930-as évek második felében a szolnoki művésztelepen dolgozott. 1949 és 1952 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. 1934-től állította ki műveit. Az 1930-as évek közepén portrékat és a szegény emberek életét megörökítő festményeket alkotott. Korai műveit lírai realizmus jellemezte. A 40-es években művészetében egyre erőteljesebbé vált az általános érvényű mondanivaló, az expresszív, drámai erejű, tömör kifejezésmód. Az évtized végétől főként érmeket, grafikákat készített. Érmei derűsek, harmonikusak. A 60-as évek második felétől alkotta törekvéseit összegző, monumentális táblaképeit, üvegablakait.