Ferenczy Valér
(1885-1954)
1896-1901: a nagybányai Hollósy-iskola, 1902-1906: nagybányai szabadiskola; 1903: müncheni akadémia; 1904-1905: Berlinben Lovis Corinth magániskolája; 1905-1906: Párizsban Colarossi iskola, Julian Akadémia; 1911-1912: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1914-ben Párizsban O. H. Peetstől rézkarcolást tanult. 1908-1909: Andrássy Dénes-féle külföldi tanulmányi ösztöndíj; 1929: Barcelonai Nemzetközi Kiállítás ezüstérme; 1935 Baumgarten-díj. 1896-tól Nagybányán, 1927-től Budapesten élt.
Ferenczy Károly és Fialka Olga gyermekeként a családi környezet hatására hamar érett festővé, 16 éves korától már kiállító művész. Romantikus pátosszal átitatott Korai önarcképén (1900 k.) a naturalista indíttatás mellett kitűnik jellemábrázoló készsége, amely tárgyilagosabb eszközökkel készült későbbi portréin is megfigyelhető. Bár tájképfestészetében apja nyomdokain indult el, koloritja visszafogottabb, kerülte a feszültséget teremtő, éles ellentéteket (Nagybányai utca, 1905). Berlini tartózkodása után az impresszionizmus hatására tájábrázolásában színei kivilágosodtak, és jellemző lett a tört pasztell árnyalatok csendes hullámzása. Apja festészete iránti mély empátiája megnehezítette saját útjának megtalálását, és figyelme ezért fordult a grafikai eljárások, főként a rézkarc felé. Néhány szimbolikus lap mellett, mint amilyen Romain Rolland Ara pacis c. költeményére készült grafikája (1918), elsősorban leíró jellegű táj- és városképeket készített, köztük Nagybánya környékéről, Velencéről, Budapestről. Gyakorlati tevékenysége mellett a grafikai eljárások terén szerzett elméleti ismereteit a rézkarc technikájának népszerűsítésére is felhasználta. Alapító tagja a MIÉNK csoportosulásnak, tagja a Nagybányai Festők Társaságának (1927-ig), a Szinyei Társaságnak és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének. Apjáról írt monográfiája Ferenczy Károly életművének forrásértékű dokumentuma (1933).
Ferenczy Károly és Fialka Olga gyermekeként a családi környezet hatására hamar érett festővé, 16 éves korától már kiállító művész. Romantikus pátosszal átitatott Korai önarcképén (1900 k.) a naturalista indíttatás mellett kitűnik jellemábrázoló készsége, amely tárgyilagosabb eszközökkel készült későbbi portréin is megfigyelhető. Bár tájképfestészetében apja nyomdokain indult el, koloritja visszafogottabb, kerülte a feszültséget teremtő, éles ellentéteket (Nagybányai utca, 1905). Berlini tartózkodása után az impresszionizmus hatására tájábrázolásában színei kivilágosodtak, és jellemző lett a tört pasztell árnyalatok csendes hullámzása. Apja festészete iránti mély empátiája megnehezítette saját útjának megtalálását, és figyelme ezért fordult a grafikai eljárások, főként a rézkarc felé. Néhány szimbolikus lap mellett, mint amilyen Romain Rolland Ara pacis c. költeményére készült grafikája (1918), elsősorban leíró jellegű táj- és városképeket készített, köztük Nagybánya környékéről, Velencéről, Budapestről. Gyakorlati tevékenysége mellett a grafikai eljárások terén szerzett elméleti ismereteit a rézkarc technikájának népszerűsítésére is felhasználta. Alapító tagja a MIÉNK csoportosulásnak, tagja a Nagybányai Festők Társaságának (1927-ig), a Szinyei Társaságnak és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének. Apjáról írt monográfiája Ferenczy Károly életművének forrásértékű dokumentuma (1933).