Gábor Móric
(1889-1987)
1906-07: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Székely Bertalan, Balló Ede, Szinyei Merse Pál; 1907-08: párizsi École de Beaux-Arts, mestere: Fernand Cormon. 1979: Munka Érdemrend arany fokozata; 1981: SZOT-díj. Tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Magyar Arcképfestők Társaságának, a Munkácsy Céhnek. Párizsi tartózkodása után az USA-ban és Hollandiában dolgozott portréfestőként. Járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban. 1913-ban tért haza, haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1916-tól szerepeltek művei kiállításokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista arcképeket – köztük magyar és külföldi közéleti személyeket -, virágcsendéleteket, tájképeket, enteriőröket, egyházi témájú képeket festett, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket is alkotott.