Gáll Ferenc / Francois Gall
(1912-1987)
1926-29: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1928-29: Nagybányai szabadiskola, mestere: Krizsán János, Mikola András. 1929-30: Accademia delle Belle Arti, Róma, mestere: Umberto Coromaldi. 1933: Hunyadi-Aldobrandini-ösztöndíj, Róma; 1946: Függetlenek Szalonja, ezüstérem, Párizs. Római tartózkodása után 1936-ban Párizsban André Devambez párizsi műhelyében az impresszionista festészet technikájában szerzett jártasságot, amelyet a későbbiek során messzemenően hasznosított. A háborús években (1943-44) a nagybányai művésztelepen dolgozott; a városban és környékén (mindenekelőtt Felsőbányán) festett képei a kolónia művészeti hagyományaiba illeszthetők. A háború után véglegesen Párizsban telepedett le, francia állampolgár lett. Festészete a legkülönbözőbb hatásokat asszimilálta. Végső soron azonban a francia impresszionista hagyományok újraélése határozta meg törekvéseit, Manet, Renoir modorában festett, tájba helyezett el kompozíciókat, amelyek gyakori modellje felesége és leánya volt. Képei kiváló technikai felkészültségről, színérzékenységről és lírai beállítottságról tanúskodnak. Festett tájképeket, mozgalmas utcaképeket, portrékat, kompozíciós műveket. Festőként és a művészeti élet szervezőjeként egyaránt számottevő sikereket ért el Franciaországban. Tagja volt a Société des Artistes Indépendants-nak, a Fondation Taylor Díjkiosztó Bizottságnak, az 1970-es években a Salon des Indépendants elnöke lett.