1957-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Pap Gyula és Hincz Gyula voltak a mesterei. 1972: a Művészeti Tanács Kiállítási díja a Bishop’s Stortford-i kiállításért; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemérem Kiskeresztje. 1970-ben Londonba költözött. Megszervezte a Group Five nevű művészeti csoportot. 1973-ban Bécsbe települt át, magánrajziskolát nyitott. 1982-ben hazatért. 1987-ben megalapította az Óbudai festőiskolát. 1964-től szerepelnek alkotásai kiállításokon. Pályája elejétől egyaránt jellemzi az oldottabb festésmód és a naturálisan precíz ecsetkezelés, a színes és a sötétbarnás, többnyire tónusosan festett képek sorozata. Az 1960-as évek elején a pop-art hatását is tükröző, különböző motívumok (szövegrészletek, tárgyak) montázsszerűen egymás mellé helyezett halmazával zsúfolt szürreális-naturalista képeket alkotott. Később eltűnik képeinek zsúfoltsága, a kompozíció középpontjába egy-egy alakot emel. A többnyire sötétbarnás, tónusos portrékon részleteket, arcot, kezet fest meg plasztikusan, a test, a háttér foltszerű. Az 1980-as években gyűrt textileket, ruhadarabokat applikál képeibe. Festészetének fő vonala az 1960-as évektől folyamatosan alkotott dzsesszképek sorozata. A zenészekről készült szuggesztív portrékon a gyakran erős színekkel, foltszerűen vagy erőteljes gesztusokkal festett háttérből emelkednek ki az alakok. ~ dzsesszkoncertek alatt a zene inspirációjára élénk színekkel absztrakt gesztusképeket is alkot. 1989-es amerikai útja után stílusa oldottabbá válik, nagyméretű képeket fest. Fotózással is foglalkozik. Fotóit felhasználja képeihez, vegyszerrel alakítja, festi. Az így született képeket gyémántográfiának nevezi. Díszletet is tervezett (Beckett: Godot-ra várva, 1994).