Halápy János
<Halápy János
(1893-1960)
Autodidakta művész, tehetségére bajai rajztanára, id. Éber Sándor figyelt fel, aki tanítani kezdte. Az I. világháború idején katonai szolgálata során orosz hadifogságba esett, és több mint öt évet töltött Szibériában, ahonnan csak 1921-ben tért haza. Budapesten kapcsolatba került a progresszív művészeti csoportosulásokkal, s 1924-ben részt vett a Képzőművészek Új Társasága (KUT) megalapításában. 1925–28 között Párizsban élt, ekkor keletkezett művei, amelyek közül kevés maradt meg, Braque és Matisse hatását mutatják. A 30-as évektől évente néhány hónapot balatonfüredi műtermében dolgozott, balatoni tájélményei hatására korai kubisztikus stílusát látványban gyökerező, fénnyel és színekkel áthatott impresszionisztikus felfogású festésmód váltotta fel (Tihanyi reggel, 1941-42 k.; Vitorlásverseny, 1949; Tihany, 1958; Megérkezés Tihanyba, 1959; Téli Balaton, 1960 stb.). Művészetelméleti kérdésekkel foglalkozó előadásai (Az álművészet leleplezése, A giccs stb.) szenvedélyes vitákat váltottak ki.