Hantai Simon
Hantai Simon

Hantai Simon

<

Hantai Simon

(1922-2008)
1941-1948: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla. 1948: római Magyar Akadémia ösztöndíjasa; 1967: a Fondation Maeght díja; 1949 óta Párizsban él. 1941-ben, mesterségbeli előképzettség, gyakorlat és művészeti ismeretek nélkül kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakán. A főiskolás évek alatt Csontváry – a Gerlóczy-gyűjtemény ekkor az Andrássy úti épület folyosóin és termeiben volt ideiglenesen elhelyezve -, a francia posztimpresszionizmus, ill. Bonnard és Matisse festészete hatott rá döntően. Korai művei, tanulmányai – köztük sok önarckép – stiláris sokféleségük ellenére is jelzik festészetének franciás igazodását. 1948-ban római ösztöndíjasként beutazta Olaszországot, majd Párizsban letelepedve folytatta technikai, műfaji kísérleteit (dripping, montázs, frottázs stb.). 1950-től jelennek meg vásznain fantasztikus lények, organikus formák, biomorf alakzatok. Bretonnal való megismerkedését követően festi nagyméretű szürrealista képeit: vásznait elborítják az organikus növényi formák, az erőteljesen színezett, de feketével fedett képsávok. A szürrealista képekkel párhuzamosan, a folyamatos kísérletezés, ill. a szürrealista gyakorlat eredményeként festészete egyre erőteljesebben gesztikussá válik, a figuráció és a figuratív alakzatok helyét jelek veszik át. Nemzedéktársaihoz hasonlóan, a New York-i iskola párizsi bemutatkozása (1952) és mindenekelőtt Pollock festészete erősen motiválta ~ közeledését a gesztusfestészethez. Az 50-es évek végén, a szürrealizmussal és Bretonnal való szakítása (Alice in Wonderland kiállítás, 1955) után festi all over gesztusfestményeit (Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, 1956), sötét alapon fehér keresztes vásznait (Peinture – Souvenir de l’avenir, 1956) és kalligráfiáit (Écriture rose, 1958-59). 1960-ban kezdi meg a batik technikához és a décalcomanie-hoz is közel álló pliage, mint festői módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befesti, majd a száradást követően kihajtja, az így keletkező, festéknyomokból konstituálódó kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata. A pliage-ok felületén – Matisse papírkivágásaihoz hasonlóan – szín, forma és vonal egyként jelenik meg, a kép létrehozására irányuló festői processzus pedig az akciófestészet attitűdjeit idézi. A pliage módszerrel készült művek sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződnek. A színek fokozatos eliminálása a Les Meuns (1966-68) sorozattól kezdve monokróm képeket eredményez, az 1982-es Tabulas lilas – az utolsó pliage-sorozat – vásznai pedig már szín nélkül, csak a fehér felhasználásával készültek. ~ 1982-ben abbahagyta a festést. 1994 óta újra dolgozik: régi vásznait feldarabolja, szétvágja, majd – a festés gesztusát a végsőkig kiiktatva – a képek egy részletének a sokszorosítási technikák (fotó, szitanyomat) segítségével reprodukált változatát újra felhasználja.
12. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA - II. rész, 93

a l'association des a mis du musee cantini marseille musee, 1982

Kikiáltási ár: 280 000 Ft
12. Háború utáni és kortárs művek aukciója - I. rész, 56

Cím nélkül, 1958

Kikiáltási ár: 32 000 000 Ft
Kortárs aukció, 7

Kalligráfia, 1963

Kikiáltási ár: 1 500 000 Ft