Jeges Ernő
Jeges Ernő

Jeges Ernő

<

Jeges Ernő

(1898-1956)
1917-1918: Magyar Iparművészeti Főiskola; 1918-1922: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István. 1922-1924: Párizsban dolgozott, bejárt a Julian Akadémiára, Onódi Bélával Barbizonba látogatott. 1931-1934: római ösztöndíjasként Olaszországban élt. 1939: tanulmányúton járt Svédországban. 1918: Ex Libris jeligés pályázat, I. díj; 1921: Szinyei Merse Pál Társaság díja; 1922: Bicskei Művésztelep díja; Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíja; 1931: Római ösztöndíj; 1936: Ferenc József festészeti nagydíj; 1940: Balatoni ösztöndíj; Fővárosi Fametszet, I. díj; 1941: Fővárosi vízfestmény, II. díj; Eszterházy történeti díj; 1942: Boldog Margit képpályázat, II. díj; 1943: ENIT pályázat, II. díj; 1948: Őszi Vásár – Bányászati pavilon, I. díj. A szentendrei művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának (1928) egyik alapító tagjaként éveken keresztül dolgozott a szentendrei művésztelepen. Az 1930-as évek végétől kezdve pedig egyre több megbízásos egyházművészeti munkában vett részt és az ún. Római Iskola egyik elismert képviselőjévé vált (Szt. István, a városalapító, Miskolc; Olasz-magyar kapcsolatok, Pannonhalma; Szent Imre kollégium falfestményei, Budapest). Tervezett plakátokat, csomagolópapír- és bélyegterveket, emellett könyv- és újságillusztrációkat. A Tanácsköztársaság egyik sokat foglalkoztatott plakáttervezője volt, az ő nevéhez fűződik a Nem! Nem! Soha! feliratú plakát (1918). 20-as években induló festészete érintkezik Szőnyi István és a köréje gyűlt művészek nevével fémjelzett neoklasszicizmussal, majd a szentendrei periódusban expresszív kifejezőeszközökkel telített formanyelvet alakított ki. A 30-as években egyre tudatosabban foglalkozott történelmi témákkal, célja a magyar történeti festészet megújítása. A quattro- és a cinquecento kompozíciót használta fel, számos korabeli metszetet, rajzot tanulmányozott át a minél korhűbb ábrázolások kedvéért. Monumentális munkája az 1933-1934-ben készült Bakócz Tamás bevonulása c. olajfestmény, mellyel 1936-ban elnyerte a Székesfőv. Ferenc József festészeti nagydíját. 1938-ban a Velencei Biennálén az olasz állam megvásárolta Tatai táj c. tempera festményét. Életművében meghatározó műfaj a tájkép. Bármerre járt, mindenhol megfestette a környező tájak, városok képét, melyek hátteréül szolgálnak történeti és egyházművészeti kompozícióinak. Többféle grafikai technikával (fametszet, rézkarc) foglalkozott. 1947-ben felmondták szentendrei műtermét. 1945 után tájképek, a főváros ostroma idején és utána készült romképek, néhány történelmi és templomi falképei, plakátjai ismertek. Több templomba készített falfestményt. Emellett múzeumok grafikai ábráit rajzolta.
3. Grafikai aukció, 83

Tata, 1937

Kikiáltási ár: 260 000 Ft
66. aukció (2021. június), 97

Erdei út

Kikiáltási ár: 900 000 Ft
52. aukció, 67

Erdei út

Kikiáltási ár: 420 000 Ft
41. aukció, 113

Viterbo, 1935

Kikiáltási ár: 160 000 Ft
21. aukció, 85

Io

Kikiáltási ár: 1 900 000 Ft
A magyar festészet rejtőzködő csodái II., 22

Európa elrablása, 1923-1924

19. aukció, 205

Nápoly, 1933

Kikiáltási ár: 120 000 Ft
1. aukció, 27

Majális Rómában (Társaság a szabadban), 1934

Kikiáltási ár: 800 000 Ft