1954-től: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Pap Gyula tanítványa. 1976: a Dunakanyar Bizottság díja; 1979: Nagymaros Város Tanácsa díja. 1956-58 között Ausztráliában és Olaszországban élt. Kezdetben szürrealista, később popos hatású, lírai realista műveket alkot. Művészete középpontjában az ember áll. Alakjait többnyire hétköznapi szituációkban ábrázolja. Portréi, alakjai, torzói vagy az embereket körülvevő tárgyak sejtelmesen bukkannak elő a képek sötét hátteréből. A fény-árnyék ellentéte mellett gyakran alkalmaz festményein applikációt.