1885-1988: Mintarajziskola; 1891-től müncheni Akadémia, mesterei: Hackl, Höcker és Diez. 1896-tól Benczúr Mesteriskolanak hallgatója, Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1897: Műbarátok ösztöndíja; 1900: Mention honorable, Párizsi Világkiállítás; 1917: Wolfner-díj; 1929: Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérme; 1935: Állami kis aranyérem; 1948: Kossuth-díj. 1902-ben és 1903-ban Nagybányán dolgozott, bár inkább Felsőbányán tartózkodott, távol a többi művésztől. Ezután Párizsban, Rómában és Hollandiában tett tanulmányutat, szintén távol tartva magát a művészek és magyar ösztöndíjasok társaságától. Hazatérve rövid ideig Szolnokon dolgozott, majd hamarosan egy Szentes melletti tanyán telepedett le, s ott élt három évtizedig. Első hazai nyilvános szereplésével, a Hazatérés c. festménnyel a Műcsarnok 1897. évi Téli Tárlatán már fölhívta magára a figyelmet, elnyervén a Műbarátok ösztöndíját. A kép finom naturalizmusa, a vékony festékkezelés müncheni hatást, s az ott érvényesülő Bastien-Lepage hatást mutatja. Nagybányára utazva már kész volt az ottani szellem befogadására, bár azonnal saját, egyéni látásmódja szerint alakította. Igen fontos volt számára a kontraszt, az erőteljes tónuskülönbség, a fény és árnyék hangsúlyos kiemelése. A plein air fényjátéka mellett megőrizte a lokálszíneket; s kifejezésmódjában nem elbeszélő, hanem állító, megjelenítő, drámai volt. Nagybányán legtöbbet Ferenczytől tanult. Csigabiga c. képe nyilvánvalóan Ferenczy Madárdalának hatását mutatja, s Nagybánya hatása olvasható le Domboldalon c. munkájáról. Leginkább Nagybányát tükröző képe, a Háromkirályok már Rómában készült. A kép korszakhatározó ~ festészetében. A színek erőteljessége, a fény-árnyék kontrasztja, a kompozíció és a tájszerkezet teljesen érett. Lényegében ezt használta az utolsó képekig. Szentesen még egy új elemet épített tájaiba. Ott kezdődött a “sötét ég” korszaka. Fölfedezte, hogy a sötét háttérből előizzó világos foltok mennyire drámaivá teszik a látványt, s kiemelik a motívumot. A Kukoricatörők nagyszámú változatán tanulmányozható a figurák, az előtér vagy éppen a háttér, a háttérben lévő meszelt házak dramaturgiai kiemelése. A 20-as évektől ~ festői felfogása már nem változott, s tematikája is néhány motívumra szorítkozott: portrék, virágcsendéletek, mezei munka. A variációkban viszont igen gazdag, a szinte azonos kompozícióval festett újabb kép egész más élményt ad.