1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-1907 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Acad. des Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei-jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhely; 1955: kiváló művész; 1957: Kossuth-díj. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapítótagja a Képzőművészek Új Társaságának, a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezett haza, s kezdte el tevékenységét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzi a Kövér gondolkodót, a Pihenő lánykát. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt ~ humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Újat hozott az emlékműszobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovasa, s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott ér-vényre, amelyben a két test egymáshoz való viszo-nya lett a fontos. Az oeuvre csúcsa a debreceni Déri Múzeum előtti szoboregyüttes (1930). A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor élettelisége révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. ~ minden erejét, tudását öszszeszedte, hogy szobrai méltók legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. ~ művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet ~ művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. ~ életműve egységes. Következetesen építette oeuvre-jét, hibáit is egyéniségének jóízű részévé, erényévé idomította. Volt bátorsága csak szobrot csinálni, s ereje kizárólag képzőművészeti eszközökkel élni. Az új plasztikai gondolkodásmód adja művészete korszerűségét és egyetemességét. A magyar szobrászat egyik megújítója volt, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötötték össze. Teret feszítő erő van kisméretű szobrain is, ezért voltak alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, majd köztéri kivitelre.