Mikola András: Önarckép, 1906
<Mikola András
(1884-1970)
Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskola; 1905: Acad. Julian, Párizs; 1908-1909: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Károly. 1964: érdemes művész; 1966: Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend. A Munkácsy-céh (1930) és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja volt. 1913-1914-ben a gr. Andrássy Dénes-ösztöndíj nyerteseként Olasz- és Németországban tett hosszabb tanulmányutat. Nagybányán megtelepedve kezdetben a “neósok” megújulást követő mozgalmába kapcsolódott be; festményein Cézanne hatása érződött. E korszakának meggyőző dokumentumai 1906-os Önarcképe, 1908-as Ülő aktja és általában az 1910-es évek alkotásai. A korai figurális művek azonban folytatás nélkül maradtak. Tájképfestészetében az impresszionista-naturalisztikus hagyományokhoz kapcsolódott. Utolsó korszakának festményei színesebbek, de alkotói színvonalukban erőtlenebbé váltak. Hanyatlásához hozzájárult az is, hogy korai élénk külföldi kapcsolatai megszakadtak. A Nagybányai Festők Társaságának (NFT) megalakulásától tagja volt. 1927-ben, Thorma János visszavonulásakor a szervezet vezetőjévé választották, ugyanakkor Krizsán Jánossal együtt 1944-ig a festőiskola vezetője volt. A II. világháborút követően sokáig visszavonultan élt; 1957 után kapcsolódott be ismét a művészeti életbe. Emlékirataiban (Színek és fények, Kolozsvár, 1972) pályájáról és kortársairól rajzolt élethű képet. A Magyar Nemzeti Galériában, valamint számos romániai köz- és magángyűjteményben megtalálhatók festményei.