A polgári iskola után lakatosinasként dolgozott, majd az Iparrajziskolába járt. Tanulmányait 1909-ben az Iparművészeti Iskolában Vesztróczy Manó által vezetett esti aktrajz tanfolyamon folytatta. Első művét 1910 novemberében a Művészház zsűrimentes („ellenszalon”) kiállításán mutatta be. 1911 nyarán a nagybányai szabadiskolában dolgozott. Az 1911–12-es tanévben a Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Bosznay István növendéke volt. 1912 őszén a Felvidéken tett utazást. 1913 tavaszától egy éven át Párizsban dolgozott. A világháború kitörésekor hazatért és bevonult katonának. Miután 1915 elején a galíciai fronton megsebesült, Budapestre szállították. 1916-ban szerepelt a Nemzeti Szalon Fiatalok tárlatán. Kapcsolatba került a Vasárnapi Kör tagjaival, köztük Mannheim Károllyal, Hauser Arnolddal és Balázs Bélával, rendszeresen levelezett a Szépművészeti Múzeum munkatársaival, Wilde Jánossal, Pogány Kálmánnal, Meller Simonnal és Hoffmann Edittel. Megismerkedve Kassák Lajossal csatlakozott az aktivisták mozgalmához. A Ma című folyóirat 1916. decemberi száma három tusrajzát közölte. 1917 augusztusában néhány hetet töltött Kolozsvárott, majd ősszel szerepelt a Ma harmadik demonstratív kiállításán. A Tanácsköztársaság alatt a Proletár Képzőművészeti Műhely festészeti szakosztályának tanára. A forradalom bukása után Berlinbe emigrált. 1920 októberében a berlini Gurlitt Galéria csoportkiállításán mutatta be újabb munkáit. Gustav Ekström svéd műgyűjtőt olyannyira megragadták ott kiállított munkái, hogy meghívta a festőt Stockholm melletti kastélyába, ám ~ egyre súlyosbodó idegbaja miatt alig egy hónap után visszatért Budapestre. 1921-ben barátai az angyalföldi elmegyógyintézetben helyezték el. Egy év után állapota javult, 1922 februárjától ismét dolgozott, de a jobbulás csak átmenetinek bizonyult. 1924 tavaszán a sátoraljaújhelyi közkórház jeltelen sírjába temették. Kevés számú olajfestménye mellett igen jelentősek tusrajzai és nagy méretű tusfestményei, amelyeknek jó részén a készülés napra pontos dátumát is feltüntette. Jellegzetes, a látvány szerkezeti tömegeire koncentráló, plasztikus és élénk színsávokból építkező szemléletmódja legkorábbi, 1910-ben készült növény- és konyhai csendéleteket ábrázoló olajfestményein is jelentkezik. A színsávok ritmikus és dinamikus együttese már egyértelműen belső indulatok kifejezőjeként jelenik meg nagybányai tanulmányai után, 1911 őszén festett Önarcképén (Magyar Nemzeti Galéria). 1912 tavaszán a természeti és építészeti formák lényegi elemeire, valamint fény-árnyék ellentétekre koncentráló tusrajz-sorozatot készít a Városligetben, az Epreskertben, majd őszi felvidéki útja során. E ciklus olajban kivitelezett darabja a Városligeti fák (1912, magántulajdon) tömör csoportját megörökítő festménye. Első korszakának a pasztózus színsávok kontraszthatásait végletekig kiaknázó drámai erejű festménye az 1912 decemberében készült, elhunyt édesapját ábrázoló Ravatal című festménye (Magyar Nemzeti Galéria). A tér és architektúra ábrázolási lehetőségeinek feszes, egyszersmind érzelmi feszültséggel telített példáit tartalmazza az 1913-ban a párizsi Szajna-hidakról készült erőteljes tusrajz-sorozata. Város- és tájképeivel párhuzamosan 1914-től az emberi test ábrázolása foglalkoztatja. 1914-től készített női aktokat ábrázoló tusvázlatain a test plasztikusan tömör szerkezeti felépítését elemzi. E grafikai sorozat tanulságait 1916-ban két olajfestményben összegezte (Szemben álló női akt, Magyar Nemzeti Galéria; Háttal álló női akt, Magyar Nemzeti Galéria). A színsíkok térképző ereje nagy szerepet kapott 1916-ban és 1917-ben festett tabáni tájsorozatán, ahol a táj és architektúra térbe helyezett tektonikus rendjének már kizárólagos hordozói a tömör színsíkok (Horgony utcai részlet, 1917, Magyar Nemzeti Galéria). Tusképein 1918-tól alkalmazta a diófa pácot, amely alapként használva kiélezi a mély feketék, fehérek és vörösek kontrasztjait. Leginkább zárt, drámai hatású városképei ehhez az időszakhoz köthetők. Az emigrációban több korábbi kompozíciójának újabb variációit készítette el (Palánkok, 1919, magántulajdon; Kolozsvár, 1920, magántulajdon). Utolsó éveiben expresszív tusportrékat rajzolt betegtársairól (Férfiarckép, 1922, lappang).