Jogi tanulmányok után Marastoni Jakab pesti rajziskoláját, majd 1847-től Ferdinand Georg Waldmüller bécsi szabadiskoláját látogatta. Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, melynek – többek között – Petőfi Debrecenben (1854, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum) című képével állított emléket. 1850–51-ben a müncheni képzőművészeti akadémián Wilhelm Kaulbach osztályán tanult. Itt készítette el II. Lajos holttestének megtalálása című nagyméretű történeti festményét (1851, Debrecen, Református Kollégium), amelyet a kortársak az 1860-as években készült, Perényiné temeti a mohácsi halottakat című festményéhez (Magyar Nemzeti Galéria) hasonlóan a szabadságharc bukásának allegóriájaként értelmeztek. Nádasdy Tamás nádor és Sylvester János a sárvár-újszigeti nyomdában (1855, lappang), ill. Nádasdy Tamás és Tinódi (1855, magántulajdon) című képén a hazai művelődéstörténet eseményeit, Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly 1828-as találkozását ábrázoló festményén (1859, Széphalom, Kazinczy-Mauzóleum) pedig az egységes nemzeti kultúra megteremtésének lehetőségét ábrázolta.