1912-1914: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Radnai Béla. 1947: az MTA levelező tagja, 1950: Kossuth-díj, 1952: kiváló művész, 1965: Kossuth-díj, 1976: a Magyar Népköztársaság zászlórendje, 1998: A Jad Vasem Intézet “Világ Igaza” jelölőbizottságának oklevele. 1914-ben Nagybányán életreszóló barátságot kötött Ferenczy Bénivel és Noémivel. Az első világháború éveiben a MA köréhez kapcsolódva expresszionista kisplasztikákat készített, 1917-ben kiállítása volt Bohacsek Ede festőművésszel. 1918-ban részt vett a Kassák által rendezett III. Demonstratív kiállításon. A 20-as évektől a német Adolf Hildebrand nevével fémjelzett érzelemmentes, átgondoltan dekoratív hatású klasszicista formaadás hívévé szegődött. 1928-1930: a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa, de az ún. novecentós ízlés nem sok nyomot hagyott művészetében. Itt az intézet igazgatója, Dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár szellemi vezetésével kialakult, ún. Római Iskola nevű művészeti irányzat elvei szerint folytatta szobrászi tevékenységét. Alapítója a Gresham-Körnek. 1931-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tagjául választotta és Szinyei-díjjal tüntette ki, 1936-tól a társaság titkára volt. Ugyancsak 1931-ben az Ernst Múzeumban közös kiállítása volt Aba Novák Vilmos festőművésszel. 1933-ban a budapesti városmajori római katolikus templom Árkay Bertalan által tervezett épületébe elkészítette a Szent József–oltárt, a Pietà című kompozíciót és a 12 apostol szobrát. 1934-ben a budapesti Duna-Korzón felállították Dunai szél című alkotását. 1937-ben a Magyar Királyi Kereskedelem és Közlekedésügyi miniszter megrendelésére a párizsi világkiállítás magyar pavilonjához elkészítette Szent István című 4 m magas hársfa szobrát, amelyet Charles Despiau szobrászművész Diplôme d’Honneur oklevéllel jutalmazott. 1939-ben Kozma Miklós művelődéspolitikus, a Rádió és a Magyar Távirati Iroda vezetője, a 10-es huszárok utolsó ezredparancsnoka megrendelésére elkészítette a 10-es huszárok emlékművét, amelyet Székesfehérvárott állítottak fel. A Kisfaludy Társaság ezért az alkotásáért Greguss-éremmel tüntette ki és meghívta tagjainak sorába. A II. világháború éveiben a Budapest, X. ker., Villám u. 26. sz. alatti műterme sok üldözöttnek nyújtott menedéket. (Ezért a budapesti Zsinagóga kertjének Wallenberg Emlékparkjában a holocaust üldözötteinek életét megmentők emléktábláján ~ neve is szerepel. 1998-ban a Jad Vasem Intézet Világ Igaza jelölőbizottsága oklevéllel tüntette ki.). Műterme elpusztult, és sok munkája megsemmisült. 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola professzorává nevezték ki, ahol 1975-ig tanított. 1946-1949 között Keresztury Dezső miniszter kérésére a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályát vezette. Előkészítette a rajztanárképzés reformját és a Magyar Iparművészeti Főiskola átszervezését. 1947-ben a Szent-Györgyi Albert elnök által vezetett Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1947-1950 között faragta a budapesti Szent István Bazilika számára Szűz Mária és Szent József szobrát. 1949-ben elkészítette a Kígyóölő című Wallenberg-emlékművet, amelyet politikai okokból még felavatása előtt eltávolítottak a XIII. kerületi Szent István parkból. 1953-ban Debrecenben helyezték el. 1954-ben a pesti Duna-parton felállították Sportlovas című alkotását. 1956 augusztusában Pécsett elhelyezték Hunyadi János című lovasszobrát. 1965-ben felavatták állami megrendelésre készült Lenin-emlékművét. 1971-ben elkészítette Virág Benedek-emlék című szobrát. 1975-ben a Budai Várban felállították Vízijáték című díszkútját. Vitathatatlan plasztikai tehetsége és tudása, valamint lenyűgöző műveltsége a művészeti szakma és közélet egyik alig megkérdőjelezhető tekintélyévé avatták. Könyvet írt Márffy Ödönről (Berlin, 1930) és Szinyei Merse Pálról (Budapest, 1941). Kérlelhetetlen ellenfele volt mindenfajta modernizmusnak, s ennek írásban is hangot adott. Alkotás és szemlélet c. művészeti tanulmányait gyűjteményes kötetben adták ki 1967-ben. ~ művészetében, szobrászi tevékenységében 1945 valódi cezúrát jelentett. Addigi korszakának nem egy alkotását – Fésülködő lány (1919-22), Dunai szél (1934), Nővérek (1938), és mindenekelőtt a székesfehérvári Huszár-emlékmű (1939) – a XX. sz.-i magyar szobrászat legnagyobb teljesítményei közt tartjuk számon. A háborút követő évtizedekben ~ alkotói invenciója megfáradt. Az 50-es években a szocialista realizmus stíluselvárásaihoz alkalmazkodva föladta a látványhoz fűződő korábbi hűvösen tartózkodó viszonyát. Köztéri szobraival – Sportlovas (1954); Hunyadi lovasszobor (1955-56), Balassi Bálint (1959), Lenin-emlékmű (1965), Virág Benedek (1971) – és portréival – Derkovits Gyula (1966), Illyés Gyula (1967), Németh László (1970) – egyfajta tanárosan doktriner akadémizmus képviselőjévé vált. Hasonló képet mutatnak a korban készült kisplasztikái is – Vízbe lépő nő (1955), Lábát törlő (1959), Aurora (1964) -, amelyek mintha csak egy szobrászati mintakönyv példái lennének. Időnként egy-egy feladat – mint pl. Kodály Zoltán síremléke (1968) – a maga saját minőségi igényével segítette visszatalálni ~t egykori önmagához és régi ideáljához, a klasszikus művészetek igézetéhez. Monumentális köztéri művei mellett jelentősek síremlékei (Bernáth Aurél, Szekfű Gyula a Farkasréti temetőben, Kuncz Aladár, Kozma Andor, Pethő Sándor a Fiumei úti Temetőkertben), portréi (Bernáth Aurél, 1928, Lyka Károly, 1928, Pécsi József, 1931, Lenin, 1950, Bartók Béla, 1958, Kazinczy Ferenc, 1966, Xantus János, 1966, Illyés Gyula, 1967, Kodály Zoltán, 1968, Bethlen Gábor, 1980), kisplasztikái (Vetkőző nő, 1930, Kenyérszegő, 1944, Fácskát védő, 1952, Önmagával birkózó, 1953, Harisnyát húzó, 1957), érmei (Aranykor, 1919, Ady Endre, 1925, Egry József, 1933, Klebelsberg Kuno, 1935-1940, Petőfi-plakett, 1942, Fortuna, 1947, Szabadon szolgál a szellem, 1968). Felesége 2000 márciusában létrehozta a ~ Művészeti Alapítványt, melynek egyik célkitűzése a művész köztéri szobrainak megőrzése.