Pauer Gyula
Pauer Gyula

Pauer Gyula

<

Pauer Gyula

(1941-2012)
Az 50-es évek 2. fele: Budapesti Képzőművészeti Tanácsi Díszítőszobrászati Szakközépiskola, mestere: De Battista Alajos; 1960–1962/3: a Képzőművészeti Alap Kivitelező Stúdiójának munkatársa, majd 1966-ig a Filmgyárban dolgozott mint kivitelező. 1972–1978: a Kaposvári Csiky Gergely Színház díszlettervezője; 1978-tól kezdve a Nemzeti Színház, 1982-től a Katona József Színház díszlettervezője; 1985-től szabad foglalkozású; 1990–1998: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékének, 1994-től a Magyar Film- és Színházművészeti Főiskola tanára; 1968: Bonyhádi Zománcszimpozion; 1970, 1971: Villányi Szobrászszimpozion; 1973: Beispiel Eisenstadt. III. Nemzetközi burgenlandi festőhetek, Eisenstadt (A); 1978: Nagyatádi Szobrász Alkotótelep. 1969-től A SZÜRENON csoport tagja; 1992-től a Szinyei Merse Társaság tagja (1994–2000: elnök); 1994-től a Magyar Szobrász Társaság alapító tagja és alelnöke; 1996-tól a Széchenyi Irod. és Műv. Akadémia rendes tagja; a Belvárosi Művészek Társaságának tagja; a 70-es években díszleteivel több alkalommal elnyerte a kritikusok díját. Művészetének alapproblémáit és témáit tágabb értelemben mind a mai napig meghatározzák a 60-as évek első felében elsajátított mesterségbeli fogások, amelyek közül a gipsz-használat és az “álcázás” technikája 1963 és 1966 között készített szobraiban jelent meg először autonóm igénnyel. E fémszobroknak ható, festett gipsz plasztikák együttesét, amelyek a modern, figurális szobrászat formalehetőségeivel való kísérletezés termékei, 1966-ban önálló kiállításon, 1985-ben pedig Egy láda szobor címmel új műtárgyként mutatta be. Az emberi figura redukálása, strukturálása, transzformálása (pl. székké), valamint az egy- vagy többnézetűség problémái fokozatosan egy absztrakt szobrászat felé vezették el, 1969-ben a Progresszív törekvésű festők és szobrászok, majd a Szürenon csoport kiállításán is nagy méretű gipsz szobrokkal szerepelt, amelyek leírására Beke László a “biomechanizmus” kifejezést alkalmazta. A plasztikai formák bonyolult kölcsönhatása eredményezte virtuális mozgást Pauer az 1969 végén kiállított Biomobil c. műanyag szobrában valóságos mozgással váltotta fel: a nonfiguratív plasztika gombnyomásra vonaglani kezdett. Ugyanekkor a formai-vizuális hatásokkal való kísérletezés révén eljutott a plasztika valós formáinak álcázásához is: a tömbszerű, minimális alapforma felületére egy annak valós formáit meghazudtoló, másik forma képét rögzítette. 1970 nyarán a Balatonboglári Kápolnatárlatokon, októberben pedig egy filmforgatás ürügyén önálló kiállításon mutatta be ezeket a munkáit, amelyekkel kapcsolatban egy új művészet, a “Pszeudo art” fogalmát vezette be, amelyet egyes kritikusok korábbi, absztrakt plasztikái kapcsán is észrevettek, ~ az Első Pszeudo Manifesztumban elsősorban a szobrászat vonatkozásában tematizálta, a Pszeudo művészeti gyökereit a minimal artban és az op artban jelölte meg, ám mindemellett a Pszeudo szociológiai és filozófiai mondanivalóval is bírt, jóllehet ezen aspektusait PAuer tautologikusan kezelte. A hagyományos illuzionista technika szórakoztató és látványos jellege a manifesztum, és egyes művek (Marx-Lenin, 1971) révén direkt politikai felhangot is kapott, s emiatt Pauer a hivatalos művészetpolitika által tiltott művész volt az 1970-es években. A Pszeudo-elvet monumentális (Villányi pszeudorelief, 1971) és konceptuális (Halál-projekt, 1972) alkotásokban, fotóművekben, film-tervekben fejlesztette tovább, műveivel elsősorban a hazai avantgarde művészetet bemutató csoportkiállításokon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. 1972-től a kaposvári Csiky Gergely Színház díszlet- és jelmeztervezőjeként a pszeudo-elvet az “eleve pszeudo” színpadon is alkalmazta, és a rendezői koncepciót is meghatározó terveivel jelentősen hozzájárult a színház megújuló arculatának kialakításához. 1978-ban a Nagyatádi Szobrász Alkotótelepen megvalósított monumentális szabadtéri alkotását, a 131 feliratos táblából álló Tüntetőtábla-erdőt a hatóságok megsemmisítették, és elpusztult másik itt készített műve is, A Fa emlékműve (Pszeudo fa), amely egy hatalmas fatörzs volt, rajta a lehántott fakéreg képével. (A Tüntetőtábla-erdő virtuális rekonstrukcióját 1996-os akadémiai székfoglaló kiállítására készítette el.) E két nagyatádi művéhez kapcsolódtak az első pathoszformelek, amelyek a művek készítése és befogadása során átélhető, lehetséges fizikai és érzelmi állapotok, ill. reakciók performance-szerű előadásának megörökítései fotósorozatokon. 
13. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA, 58

Éteri korong, 2008

Kikiáltási ár: 2 400 000 Ft
12. Háború utáni és kortárs művek aukciója - I. rész, 20

Pseudo kocka I-II., 1987

Kikiáltási ár: 600 000 Ft
11. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA, 59

Sárga négyzethálos, 2011

Kikiáltási ár: 600 000 Ft
10. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA (2022. NOVEMBER), 31

Halvány sejtés, 2011

Kikiáltási ár: 550 000 Ft
10. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA (2022. NOVEMBER), 79

Kupola, 2003

Kikiáltási ár: 950 000 Ft
70. Őszi Aukció, 62

Cipők a Duna-parton – 2 db műalkotás

Kikiáltási ár: 500 000 Ft
70. Őszi Aukció, 67

Cipők a Duna-parton

Kikiáltási ár: 1 200 000 Ft
8. Háború utáni és kortárs művek aukciója, 118

Lossonczy bácsi halálára, 2009

Kikiáltási ár: 280 000 Ft
66. aukció (2021 kortárs), 39

Cipők

Kikiáltási ár: 1 200 000 Ft
66. aukció (2021 kortárs), 54

Pszeudo festmény No. 32

Kikiáltási ár: 380 000 Ft
66. aukció (2021 kortárs), 85

Pszeudo kép

Kikiáltási ár: 380 000 Ft
2. HÁBORÚ UTÁNI ÉS KORTÁRS MŰVEK AUKCIÓJA (2020. NOVEMBER), 34

Piramis, 1970

Kikiáltási ár: 650 000 Ft
62. aukció, 72

No. 61 – Rezgéshullámok, 2007

Kikiáltási ár: 400 000 Ft
61. aukció, 161

Vertikális ritmus, 1966-1968

Kikiáltási ár: 550 000 Ft
23. aukció, 118

Akantusz, 2003

Kikiáltási ár: 200 000 Ft