Családjával 1956-ban hagyta el Magyarországot, 1956–58 között Németországban élt, 1958 óta Franciaországban él. Annak ellenére, hogy a párizsi École Supérieure des Beaux Arts-on diplomát szerzett, és hallgatója volt az École des Arts décoratifs-nak is, autodidaktának vallja magát. A 70-es évek elejétől kezdve, tizenöt éven át saját magát használta modellnek. A kezdetben egyszerű portrék helyét idővel különböző tárgyakkal kombinált bonyolult, sokszor agresszív, színpadias beállítások vették át. Festményeiben sokan nárcizmust és mazochizmust véltek felfedezni, holott önmaga állandóan ismétlődő ábrázolásának oka az, hogy munka közben zavarja mások, akár egy modell jelenléte is. Az utóbbi években elsősorban csendéleteket és fotó alapján, női modelleket festett. Nem készen talált fényképeket másolt, mivel a fotó elkészítése – a téma megkomponálása, a modellek megvilágítása, testhelyzete, környezetük és öltözékük színeinek megválasztása alkotómunkájának részét képezte. Bár festményeinek tökéletes technikai tudással kivitelezett figurái, tárgyai megtévesztésig valódinak tűnnek – a létrehozás indítékainak különbözősége miatt – nem sorolta magát a hiperrealista festők közé.