Szinyei Merse Pál
Szinyei Merse Pál arcképe

Szinyei Merse Pál arcképe

<

Szinyei Merse Pál

(1845-1920)
Iskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte, első festőtanára Mezey Lajos volt, 1864 áprilisától a müncheni képzőművészei Akadémián A. Strähuber, H. Anschütz, 1866-tól Wagner Sándor, végül 1867-től 1869 októberéig Karl von Piloty növendéke volt. Baráti körébe tartozott Benczúr Gyula, Liezen-Mayer Sándor, Székely Bertalan valamint Hans Makart, Gabriel Max és Wilhelm Leibl. Első érett képe az otthoni nyaralás idején festett realista portré csibukozó öccséről, Zsigmondról (1866, Magyar Nemzeti Galéria). Már kevés alakos, korai romantikus témájú vázlatain is egyéni utakat keresett: az intim, lírai hangvétel a mesterkéletlen természetlátás erősen különbözött környezete historikus érdeklődésétől (Apáca és lovag, 1866, Pécs, Janus Pannonius Múzeum). A Fürdőházikó fiúval (1868, Magyar Nemzeti Galéria) első, modern tárgyú festménye. Főművei irányába az első döntő lépést az Anya és gyermekeivel (1868–69, New York, The Salgó Trust of Education) tette. Ettől kezdve szívesen választott képtárgyul finom és mégis mindennapi jeleneteket, a napsütötte látványnak megfelelő élénk, tiszta színekkel visszaadva, kerülve mindennemű irodalmias, novellisztikus utalást, vagy idealizálást. 1869 tavaszán rövid velencei kirándulása megerősítette kolorisztikus törekvéseiben. Ezután készült Münchenben a Hinta című vázlata (1869, Magyar Nemzeti Galéria), amely a legkorábbi impresszionista kép Közép- és Kelet-Európában. Színtani megfigyeléseit követően önállóan jött rá a képességet biztosító komplementer- és kontraszt hatásra, valamint a színek fénytelítettségét jelző valőrök problémájára, ezzel egycsapásra meghódítva a plein airhez vezető utat. Vázlata már készen állt, amikor az 1869-es müncheni nemzetközi kiállításon először látott barbizoni mesterektől és Gustave Courbet-től képeket, hasonló megoldással azonban ott sem találkozott. Courbet-val kötött személyes ismeretsége hatására Párizsba készült, de az útiköltség előteremtésére eladható képeket kellett festenie, ez a magyarázata mitológiai témaválasztásának (Bacchanália, 1869, Magyar Nemzeti Galéria). A párizsi út a francia–német háború kitörésével meghiúsult és csak 1908-ban jutott el oda. Ehelyett haza kellett utaznia Jernyére beteg apjához. Otthon folytatta a bensőséges, realista családi arcképek festését, sőt élete egyetlen oltárképét is elkészítette a felvidéki falucska temploma számára. 1872 májusában tért vissza Münchenbe, ahol minden ismerőse a közelgő bécsi világkiállításra beküldendő képek festésével volt elfoglalva. ~ a hazai kirándulások emlékét a müncheni művészélet piknikjeivel összekapcsolva tervezett szokatlan és merész kompozíciót, ez lett a Majális (1873, Magyar Nemzeti Galéria). Kisebb remekműveket is festett, amelyek a lendületes ecsetkezelés és az erőteljes színezés virtuózának mutatják. Ez időben Arnold Böcklin volt a műteremszomszédja, aki végre megértette és nem háborodott fel újító merészségén, mint régi barátai és kritikusai. A Majális tökéletesen arányos plein air kompozíciója az új természetszemlélet kiteljesedésének legjelentősebb közép-európai eredménye. Festészettörténeti jelentőségét sem Münchenben, sem Bécsben nem ismerték fel. A megbántott művész ekkor Pestre vitte a Majálist, miután azonban a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója sem mutatott iránta érdeklődést, Jernyére vonult vele vissza. A világkiállításon maradt Fürdőházikó a Starnbergi tavon (1872, ismeretlen helyen) viszont kitüntető érmet nyert. ~ megházasodott és a jernyei kastélyban rendezkedett be, itt festette feleségéről a Lilaruhás nő (1874, Magyar Nemzeti Galéria) című képet. Firenzébe szerettek volna költözni, Böcklin közelébe, aki körül hamarosan kis német művésztársaság formálódott. Végül ~ék soha sem jutottak el oda, nagybeteg apja kérésére lemondtak az utazásról, így Jernyén született első gyermekük, akiről több érdekes képet festett (Csecsemő Félix, 1874, magántulajdon; Horgászó Félix, 1883, magántulajdon). A művészi központoktól távoli, értetlen falusi környezetben, a sok családi gond közepette nehezen ment számára az alkotómunka. 1875-ben legalább a München melletti Sternbergi tóhoz, az időközben szintén családot alapított Gabriel Max és Benczúr Gyula közelébe szeretett volna áttelepülni, de apja nehéz haldoklása és halála ebben is megakadályozta, ami után véglegesen Jernyén rendezkedett be. Az öccseinek jutott kastély parkjának végében saját tervezésű lakóházat, távolabb műteremházat építtetett, amelyeket 1878-ban foglalt el. Ekkoriban újra többet festett: nem csak meghitt szépségű családi portrékra telt erejéből, de régi témáinak felelevenítésével és természettanulmányokkal is próbálkozott. Meghasonlottságát jelzi, hogy egyéni képterveit félretéve csupán a portrékat és a Kentaur és faunok (1878, Magyar Nemzeti Galéria) kompozíciót fejezi be. Ezzel búcsúzott a böcklini mitológiától, amely többé nem tért vissza festészetében. Napsütötte színvilága feltűnik még egyik legeredetibb képötletén, a Léghajón (1878 k., Magyar Nemzeti Galéria), majd a naturalisztikusan részletgazdag Pacsirtán (1882, Magyar Nemzeti Galéria), amelyet Bécsben festett. ~ nagy reményeket fűzött az egy éves bécsi tartózkodáshoz, az újabb kiállításokhoz, de hiába. Régi barátja, Makart és a historizáló akadémizmus iránt rajongó császárváros nem fogadta be az üde látványt, egyszerű témákat élénk színekkel feldolgozó önfejű magyart, aki a bécsit követő pesti kiállítás kudarca után még mélyebb csalódással tért vissza falusi magányába. 1883-as természettanulmányai és a Hóolvadás (1884, befejezve 1895, Magyar Nemzeti Galéria) remek realizmusa tanúsítják, hogy ~ még akkor is képes volt a megújulásra. Meghasonlottságában mégis tíz évre abbahagyta a festést és saját kezelésébe vette saját kis birtokát. Hosszabb ideje válságba került házassága is tönkrement, és 1887-ben fiával együtt végképp magára maradt. 1894-ben a jernyei parkban festegető Zemplényi Tivadar rábeszélésre – látva, hogy időközben nagyot változott a művészeti közízlés – befejezte félbehagyott képeit, újakat is festett (Pipacsos rét, 1896, Magyar Nemzeti Galéria) és végre el tudta adni műveit a pesti kiállításokon. 1896-ban a Nagybányára igyekvő fiatal művészek csodálattal ismerték fel elődjüket a millenniumi tárlatra beküldött ~-képekben. Az elismerés hatására az ötvenedik évén túljutott mester lelkesen bekapcsolódott a művészeti életbe. 1897-től képviselőként a művészképzés modernizálódásáért szállt síkra a parlamentben és a sajtóban. Ezt folytatta 1905-től haláláig a budapesti Képzőművészeti Főiskola igazgatójaként is. Külföldön is felfedezték régi művei úttörő jelentőségét és az újabbak közérthető szépségét: az 1900-as párizsi és az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon ezüstérmet, 1910-ben a müncheni nemzetközi kiállítás nagy aranyérémt, 1910-ben Berlinben aranyérmet, 1911-ben Rómában pedig nagydíjat nyert és 1912-ben a firenzei Uffizi Képtár elkérte Önarcképét (1897) a Halhatatlanok Galériája számára. Nagy sajtóvisszhangot és számos képeladást eredményező gyűjteményes kiállítást 1905-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban, 1912-ben az Ernst Múzeumban, 1910-ben Münchenben, a Galerie Heinemannban rendezett, de közben is folyamatosan kiállított. 1914-ben a Szépművészeti Múzeum különtermet létesített műveiből a mester rendezésében. 1902-ben és 1903-ban Itáliában festett, 1908-ban pedig régi álma teljesült: végre kijutott Párizsba. Ebben az évben Ferenczy Károllyal és Rippl-Rónai Józseffel együtt megalapította és vezette az első modern művésztársaságot, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét (MIÉNK). 1916 és 17 nyarát a háború miatt Fonyódon töltötte leánya, unokái és Molnár C. Pál társaságában. Művészetének 1894-ben kezdődő utolsó, naturalista-realista korszakában már nem tudta elérni fiatalkori képeinek spontán zsenialitását, de ekkori művei között is találunk kiemelkedő színvonalú alkotásokat. Fő műfaja ekkor a tájkép (Őszi táj, 1900, Magyar Nemzeti Galéria; Capri, 1903, magántulajdon; Szurokfenyő, 1904, Magyar Nemzeti Galéria), amely 1908 körül egyre szerkezetesebbé vált és a posztimpresszionista törekvésekhez közeledett (Mező, 1909, Miskolc, Herman Ottó Múzeum). Bár ~nek a korán jöttek kálváriáját kellett végigjárnia, s így közvetlen tanítványai nem lehettek, müncheni akadémiai társai között mégis kimutatható időleges hatása. A századvégen pedig a nagybányai festők fejezték be az általa régen elkezdett munkát. ~ festészete a magyar nemzeti hagyományok legértékesebb részéhez tartozik: művészi hitelessége, őszinteségének ereje mindmáig csorbítatlanul hat.
69. Tavaszi Aukció, 173

Holdas táj, 1862

Kikiáltási ár: 4 000 000 Ft
68. Aukció, 75

Akt A pacsirta változatához, 1900-1903 körül

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
65. aukció (2020. december), 154

Holdvilágos táj svájci házzal, 1862

Kikiáltási ár: 8 000 000 Ft
64. aukció, 160

Tündérek tánca (Nimfák tánca), 1874 - Védett

Kikiáltási ár: 12 000 000 Ft
57. aukció, 89

Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
55. aukció, 82

Szép idő (Derűs idő a Balatonon), 1917

Kikiáltási ár: 30 000 000 Ft
51. aukció, 223

Rokokó, 1882-1894

Kikiáltási ár: 32 000 000 Ft
46. aukció, 62

Faun III., 1868

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
46. aukció, 168

Zöldes Balaton (Balaton), 1916

Kikiáltási ár: 5 000 000 Ft
45. aukció, 35

Vadrózsabokor (Csipkerózsika-bokor), 1910 körül

Kikiáltási ár: 7 000 000 Ft
40. aukció, 53

Dombos táj, 1905 körül

Kikiáltási ár: 16 000 000 Ft
36. aukció, 96

Vörös hajú férfi, 1867

Kikiáltási ár: 3 500 000 Ft
35. aukció, 169

Svinka völgye, 1864

Kikiáltási ár: 10 000 000 Ft
121 legszebb magyar festmény, 8

Majális, 1873

121 legszebb magyar festmény, 9

Műterem, 1873

121 legszebb magyar festmény, 11

Léghajó, 1878

30. aukció, 78

Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
29. aukció, 89

Patak, 1883/94

Kikiáltási ár: 30 000 000 Ft
28. aukció, 131

Akt a Pacsirta változatához, 1900-1903 körül

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
Best of Mű-Terem, 28

Kora tavasz

Best of Mű-Terem, 29

Patak, 1883/94

23. aukció, 161

Capri (Tengerkép vitorlásokkal), 1902

Kikiáltási ár: 14 000 000 Ft
18. aukció, 127

Felvidéki táj

Kikiáltási ár: 6 500 000 Ft
A magyar festészet rejtőzködő csodái I., 11

Akttanulmány a Pacsirta változatáshoz, 1900-1903 körül

A magyar festészet rejtőzködő csodái I., 25

Erdei tanulmány, 1876

A magyar festészet rejtőzködő csodái I., 26

Tourbillon, 1873

A magyar festészet rejtőzködő csodái I., 29

Falu alatt (Jernye, Faluszéle Sárosban), 1897

14. aukció, 11

Önarckép

Kikiáltási ár: 180 000 Ft
10. aukció, 69

A kis horgász (Halász fiú, Courbet-tréfa)

Kikiáltási ár: 5 500 000 Ft
9. aukció, 39

Patak, 1883/94

Kikiáltási ár: 15 000 000 Ft
9. aukció, 41

Férfi tanulmányfej, 1866

Kikiáltási ár: 1 800 000 Ft
7. aukció, 113

Kora tavasz

Kikiáltási ár: 12 000 000 Ft
1. aukció, 42

Esős táj (Dombos táj), 1901-1910 között

Kikiáltási ár: 2 000 000 Ft