Rövid ideig műszaki tanulmányokat folytatott. Már a Képzőművészeti Főiskolára történt beiratkozása előtt rendszeresen közölte rajzait a Borsszem Jankó, a Szamár, a Fidibusz, később a Színházi Élet és a Pesti Futár is. A főiskolán Ferenczy Károly volt a mestere. 1915-ben bevonult katonának, de a rajzolást ott is folytatta. A Színházi Életben (1917. július 14-21.) Frontszínház címmel tréfás rajzsorozata jelent meg. Az első könyv, amihez illusztrációkat készített, Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-je volt 1916-ban. 1918-1919-ben számos figyelemre méltó politikai plakátot készített, közülük a legismertebb a Lukacsics! Velem vagy ellenem. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe menekült, ahol 1920-ban megnyert egy plakátversenyt. Rajzok a magyar pokolból címmel megjelent a fehérterror véres cselekményeit bemutató albuma (Halmi J. kiad., Bécs, 1921). Ugyanabban az évben Párizsba utazott, és beiratkozott a Julian akadémiára. 1922-től a Rire c. szatirikus lapban jelentek meg rajzai. Nagy sikert aratott Dancings (Tánc, 1924), Maisons (Nyilvánosházak, 1925) és Une journée de Madame (Őnagysága egy napja, 1926) c. litográfiai albumaival. Első párizsi kiállítására 1925-ben került sor a Devambes galériában. 1932-ben megkapta a francia Becsületrendet. 1935-től amerikai újságoknak (Vanity Fair, Vogue, Esquire) is dolgozott. 1940-ben New Yorkba menekült, ahol számos könyvet illusztrált. 1942-ben a Harper’s Bazaar különszámot jelentetett meg faliszőnyegterveiről. A háború után visszatért Párizsba és 1946-ban a Charpentier galériában bemutatta amerikai tartózkodása alatt született képeit. 1947-ben a Szinyei Társaság neki ítélte a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. 1948-ban a budapesti Szalmásy galériában hirdetett kiállítása elmaradt, mert a New York-ból Európába szállítandó aktjait a vámtiszt erkölcstelennek találta, és nem engedte hajóra tenni. Számos híres emberről készített portrét (pl.: Edith Piaf, Juliette Greco). Képzelt arcképek címmel 1950-ben jelentette meg húsz ismert személyiség képzeletbeli gyerekkori arcképét (pl.: Cocteau, Einstein, Churchill) tartalmazó humoros albumát. 1961-ben beválasztották a cannes-i filmfesztivál zsűrijébe. Készített díszleteket a párizsi Operaház, a Comédie Française és a Théatre Français, a londoni Adelphi Színház részére, díszlet- és jelmezterveket filmekhez (Moulin Rouge, Bagdadi tolvaj), kosztümterveket az amerikai Barnum Cirkusznak. A Moulin Rouge (1952) díszlet- és jelmezterveit Párizsban és New Yorkban is kiállították. Tervezett kottacímlapokat és freskókat szállodák, kávéházak, nagypolgári lakások dekorálására. Rajzain, grafikáin és festményein a két világháború közötti Párizs polgári életének mindennapjait, a Bois de Boulogne-ban lovagoló hölgyeket, lóversenyek, tengerparti üdölőhelyek elegáns dámáit, valamint az éjszakai élet színes, erotikus világát jelenítette meg, hol könnyed, játékos stílusban, hol metsző gúnnyal. Kritikusai Hogarth, Daumier és Toulouse-Lautrec szellemi örökösének tartják. Tagja volt a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának és a New York-i Könyvillusztrátorok Társaságának. A Philadelphiai Múzeum ösztöndíjat alapított emlékére. Jelentős anyagot ajándékozott a Magyar Nemzeti Galériának.