Körmendi Frimm Ervin (1885-1939)

Kiállítva: ¦ A Művészház Második Csoportos Kiállítása, Művészház, Budapest, 1910. január (kat. 1. Hajók a Szajnán) Kiállítva és reprodukálva: ¦ A Művészház 1909–1914. Modern kiállítások Budapesten, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009. március 26. – július 26. (katalógus: I. 12.) Feltehetően kiállítva: ¦ Körmendi Frim Ervin festő és Körmendi Frim Jenő szobrász gyűjteményes kiállítása, Lipótvárosi Kaszinó, Budapest, 1909. november – december (katalógus nélkül   „Körmendi Frim Ervin festő és Körmendi Frim Jenő szobrász munkáikból, a Lipótvárosi Kaszinóban gyűjteményes kiállítást rendeztek. A két fiatal mű- vész, kik hosszú ideig Párizsban éltek, igen érdekes munkákat mutatnak itt be. Fiatalságuk dacára igen erős kiforrott tehetségek. A gazdag anyagú kiállítás 10 napig marad együtt.” – adta hírül az Egyetértés című lap 1909. november 28-án. Ervin a Körmenditestvérpár festőművész tagja a kor- és pályatársaihoz képest igen korán, már 1903-ban megérkezett Párizsba. A következő évtized java részét itt töltötte, ahol együtt dolgozott a későbbi Nyolcak és a magyar vadak művészeivel. 1906 és 1911 között rendszeres kiállítója volt a modern festészet nemzetközi seregszemléiként ismert párizsi tavaszi és őszi szalonoknak. Ebben az időszakban tizennyolc művét mutatta be a Salon des Indépendants és a Salon d’automne tárlatain. Körmendi Frim Ervin 1906-ban Czóbellel, Czigánnyal és Mikolával együtt érkezett haza a francia fővárosból, hogy együtt indítsák el a nagybányai neós forradalmat. Ők ismertették meg az ekkor Nagybányán tanuló és tanító művészeket a legfrissebb francia művészeti fejleményekkel, Matisse és a fauveok úttörő festészetével. Körmendi tehát oroszlánrészt vállalt a modern magyar művészet megteremtésében, Cézanne, Gauguin és Van Gogh, valamint Matisse és társai festészetének hazai propagálásában. Körmendi Frim Ervin művészete kiváló példa arra, hogy a korai magyar modernizmus miképp egyensúlyozott a német és a francia kultúra határvonalán. Amint a Die Brücke művészcsoport, elnevezése és szándéka szerint is híd kívánt lenni a német és a francia művészet között, így a külföldi példákkal egy időben, 1905 körül fellépő hazai úttörők, a magyar vadak is egyfajta hidat képeztek e két nagy európai kultúrnemzet között. Az ifjú magyarok a német Die Brücke és a Der Blaue Reiter csoport tagjainak, valamint Matisse és körének fauve festészetéből szűrtek le eredményeket és mindezt átengedve saját habitusukon, létrehozták a fauvizmus sajátos, speciális magyar ízekkel gazdagított, egyéni változatait. E legelső kereső-kutatók között volt Körmendi Frim is, akinek korábban teljesen ismeretlen, lappangó korai művei csak az elmúlt pár évben kezdtek felbukkanni. Ezek közé tartozik a most aukcióra kerülő Hajók a Szajnán, mely láthatóan Párizsban, datálása szerint pedig 1909-ben született. Az erőteljes színvilágú, fauve jellegű festmény bizonyosan bemutatásra került 1910 januárjában, a budapesti Művészház második csoportkiállításán, de feltehetően már a Körmendi-testvérpár pár hónappal korábbi gyűjteményes tárlatán is szerepelt a Lipótvá- rosi Kaszinóban. A Művészház igazgatója, Rózsa Miklós a következőket írta az Alkotmány című lapban 1910. január 9-én: „Körmendi Frim Párizsból küldte be gyűjteményét, s Párizs hatása erősen meg is látszik azokon a Szajna-parti vedutákon, melyeket a fiatal művész küldött. Többek között egy friss impresszionisztikus párizsi utcarészlete egyenesen Pisarróra emlékeztet. A fiatal művészt egyébként már nem lehet felfedezni, elég számottevő sikere volt eddig is.” Rózsa rövid méltatásába nem férhetett bele, hogy Körmendi 1910 körüli festészetének eredői nem elsősorban az impresszionista mestereknél keresendők, de sokkal fontosabb forrásnak bizonyultak számára az európai művészeket az újdonság varázsával lenyűgöző távol-keleti, ázsiai és afrikai művészeti példák. Bölöni György példá- ul japán fametszetek társaságában állította ki a Modern Magyar Művészek erdélyi vándorkiállításán szereplő alkotásokat. Az 1909 nyarán Kolozsvár-Nagyvárad-Arad állomásokat érintő tárlatokon Körmendi Frim is szerepelt, méghozzá tekintélyes kollekcióval. Bölöni, aki ekkor vált a későbbi Nyolcak művészcsoport egyik legfőbb szellemi tá- mogatójává, így emlékezett Körmendi egy későbbi, 1918-as gyűjteményes kiállítási katalógusában: „A festő, aki itt jelentkezik, nem ismeretlen a közönségnek, sok és különféle kiállításokon találkozott már évek óta műveivel. Abból a generációból való, az újabb magyar művészetnek azokból a legizgalmasabb éveiből, amikor legintenzívebben fedezték fel és látták meg az induló fiatalok, hogy a modern művészetnek mit jelent Párizs.” 1909 nyarán pedig így méltatta a művészt a Nagyváradi Napló egyik kritikusa: „Nagyon nagy jövő előtt áll, mindig érdekes színproblémákat keres Körmendi Frim Ervin. Vagy nyolc képe van a kiállításon. Egyik érdekesebb a másiknál. Ritka elevenséget, életet tud vásznára varázsolni.” Körmendi a Hajók a Szajnán vásznával, a japán fametszetek tiszta és erős színvilágát a francia fauvok és a német expresszionisták energikus és nagyvonalú festésmódjával párosítva, a korszak legmodernebb festői felfogásában, kiváló kvalitással örökítette meg a huszadik század eleji Párizs egyik jellegzetes részletét. 1909-ből azonban nem csupán párizsi tájképek ismertek Körmenditől, hanem egy nürnbergi városkép is, melyet festésmódja szoros párhuzamba von a Hajók a Szajnán című remek darabbal. Az erős német kapcsolatra mutat többek között az is, hogy művész az első világháborút követően évekig Nürnbergben élt és alkotott, s így nem véletlenül számos műve megtalálható Nürnberg, Hamburg és Berlin állami képtáraiban.   Rum Attila