A Zsolnay-gyár története
A szecesszió
Az antwerpeni világkiállításon 1894-ben, Budapesten pedig az 1896-os milleneumi kiállításon a kígyós vázák, barázdált csavart testű korsók hoztak nagy elismerést a gyárnak, és egy évvel később 1897-ben Brüsszelben, majd pedig Szentpéterváron a tomboló szecesszió aratott páratlan sikert.
A szenvedélyes, romantikus, extravagáns és kifinomult darabokon floreális motívumok, állat ember alakok, mitológiai témák jelentek meg. A színjátszó ezerarcú eozintechnika a kerámiák felületén selyemre emlékeztető fények játékát tette lehetővé.
1900-ban az új művészeti stílus, a szecesszió diadalát hozó párizsi világkiállításon a pécsi Zsolnay gyár teljesen új kollekcióval állt a nyilvánosság elé. Három aranyéremmel díjazták a cég szecessziós remekeit. A kínálat bőségét jellemezte, hogy csak tulipán motívumos dísztárgyakból száz fajta szerepelt a kiállításon!
1900-ban meghalt Zsolnay Vilmos, a gyárat fia, Miklós vette át, aki apja örökségét folytatva, immár a szecessziós formanyelv elkötelezettjeként újabb és újabb formákkal dekorral és mázakkal jelentkezett.
A mindig mindenre nyitott Zsolnay Miklós innovatív kreatív kísérletező kedve, technikai újításai az itthoni anyagból, saját kinevelt szakmunkásaival soha nem látott mennyiségű remekművet hozott létre.