Kiállítás: 2018. október 26. – november 18.

A tüzes színek forradalma 

1905-ben, Párizsban, a Grand Palais Őszi Szalonjának külön termében, a „vadak ketrecében” kiállító Derain, Vlaminck, Manguin és Matisse óriási felháborodást keltettek. A fiatal művészek képeinek merész ecsetvonásai, és harsogó, lángoló színei sokkolták a látogatókat. Az európai festészet megújult; megszületett az első jelentős modern irányzat, a fauveizmus.

Czóbel Béla, akit a francia fauve-ok ténylegesen befogadtak maguk közé, kulcsszerepet játszott a magyar fauveizmus létrejöttében. Az ő hatására utaztak többen Párizsba, hogy az új stílust tanulmányozzák, majd hosszabb-rövidebb ideig a fauve festészet elkötelezettjeivé váltak.

Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor, Huszár Vilmos, valamint a Matisse tanítványok, Perlrott Csaba Vilmos, Dénes Valéria és Bornemisza Géza gyorsan elsajátították az új stílust. Telente a fiatal magyar festők a párizsi akadémiákon és a szabadiskolákban képezték magukat francia kollégáikkal együtt, és műveikkel rendszeresen szerepeltek a Függetlenek és az Őszi Szalon tárlatain. Magukkal hozva modern szemléletüket, nyaranta visszatértek Nagybányára Párizsban festett vásznaik egy részével. Új látásmódjuk, harsány, friss stílusuk felkavarta a honi művészeti életet, amely végül a nagybányai alapítók és a fiatalok közötti konfliktus kiéleződéséhez, majd a „neósok” különválásához vezetett.

A magyar vadak túllépve a hagyományos naturalista alapú művészetszemléleten, új szín és formakultúrát teremtettek a magyar festészetben.

A nagybányai neósok

A nagybányai neós mozgalom Czóbel Béla utolsó Nagybányán töltött esztendejében, 1906-ban indult. Az alapító nemzedék addigra túljutott művészetének csúcspontján, plein-air naturalizmusukat meghaladta az idő. Czóbel ezen a nyáron érkezett Nagybányára Párizsból hozott friss képeivel, amelyek a fiatal nemzedék számára revelációként hatottak, de a változásokra fogékony Iványi Grünwald Bélát leszámítva, az alapító atyákból megütközést váltottak ki. Nem nézték jó szemmel a kibontakozó neós mozgalmat, ugyanis a természetelvű festészet elárulását látták a harsány színvilágú, torzított formákkal, elrajzolásokkal is operáló festészetben. A München helyett immár egyértelműen Párizs felé orientálódó fiatalokat azonban nem lehetett megállítani. A neósok festészetében, a nagybányai hagyományoknak megfelelően, elsősorban a természeti látványból kiinduló tájképek és aktok kaptak hangsúlyos szerepet, azonban a festők soha nem merészkedtek el a természet színeinek teljes átírásáig mint francia társaik, hanem inkább csak leegyszerűsítették, és egyben felfokozták a színeket. A neósok Párizsban festett képei általában merészebbek voltak, mint az ugyanazon években festett nagybányai vásznaik.

A magyar vadak még annyira sem tömörültek közös csoportba, mint francia társaik, de utat nyitottak az első magyar avantgárd művészcsoport felé. 1909-ben megszületett a Nyolcak és még ebben az évben kivonult Nagybányáról Iványi Grünwald Béla, magával csábítva többek között a két Matisse-tanítványt, Perlrott Csaba Vilmost és Bornemisza Gézát. A legmarkánsabb neósok közé tartozó Ziffer Sándor és Boromisza Tibor hűek maradtak Nagybányához, míg mások,Galimberti Sándor, Dénes Valéria, illetve a Párizsban letelepedett Réth Alfréd már a kubizmus eredményei felől tájékozódtak.