Csató József: Vomeronasale
Kiállítás: 2013. szeptember 4. – október 1.
Helyszín: Virág Judit Galéria
Csíkok, csuklyák és küklopszok
Csató József legújabb festményein egyre kevesebb a kaktusz, a gitáros indián és a telefonáló nőalak. Persze ezek már mind külön sorozatokat, alkotói korszakokat is fémjeleznek Csató majd egy évtizedes művészi pályáján. Ezen elhíresült motívumok helyét a főként csendéletekként és portrékként definiálható képeken pasztell-színű egzotikus déli-gyümölcsök, kivehetetlen arcú „küklopszok”, csíkos-csuklyás alakok és gomolygó cigaretta füstöt pöfékelő figurák vették át. Egy másik erőteljes váltás is nagyon szembetűnő az új képeken: a Csató által már mesterien uralt zöldes-sárgás-barnás színskála után egy kontrasztosabb, sok kéket és pink-betéteket felvonultató vizualitást alkalmaz, ami finoman fel is forgatja és meg is vadítja eddigi festészetét és annak eszköztárát.
Persze az új képeken a művész sok eddigi festészeti védjegyét továbbra is nagyon pontosan veti be, úgy, mint az egész alakokat sajátos kép-kivágatokban kimetsző képteret, ami itt-ott hiányzó lábú és/vagy fejű szereplőket eredményez. Csató figurái új festményein csak sejtetett, lebegő személyiségek, amik egy redukált attribútum-rendszeren keresztül nyernek identitást, nem pedig a konkrét vonásaik ábrázolása tükrében. Ez sem teljesen új jelenség Csató festészetében, így elmondhatjuk, hogy az új képek egyrészt megőrizték mindazt, ami a művész festészetében alanyinak nevezhető fogás volt eddig, és ezek vegyülnek karneválian egzotikus új kísérleteivel, amiknek új színeket, ennek folyományaként új típusú, feltűnő színvilágú alakokat, és színpompás portrékat köszönhet a művész. Csató figuráit ráadásul most feltűnő módon foltokból építi fel, így a síkszerű alakokat a képtérben leginkább körvonalaik és több-rétegű színes felületeik definiálják és dominálják. Az új képek arról a ritka bátorságról tanúskodnak, hogy egy már beazonosítható képi nyelvvel bíró festő vibrálóan sikeres experimentumokba kezd, és azokat végig is viszi konzekvensen egy egész cikluson keresztül.
Azt, hogy ezt a feltehetően egészen új korszakot majd az új szobanövények, az ananász, a Vajda Lajos portré-struktúra, a csuklyák, a kiöltött nyelvek, a csíkok, vagy a fluoreszkálós színvilág, a fémes háttér fémjelez majd leginkább, az még a jövő zenéje, de az egészen bizonyos, hogy Csató József új ecsetvonásai nagyvonalúbbak, de erőteljesebbek is az eddigieknél. Ezek ráadásul koncentrált struktúrákat alkotnak, a nagyon dús textúrájú képmezőkön, és egy-két nagyon jó erzékkel eltalált „öröm-portrén” kívül nem is válnak túlhangsúlyozott elemekké, vagyis nem csapnak át bestiálisan spaklizott és csöpögtetett technikai megoldásokba. Feltűnő továbbá, hogy Csató képei egyre koncentráltabbak, biztosabbak, de mégis kísérletező kézzel megkomponált nagy vásznak, az eddigi kisebb méretű és inkább egy gesztus által uralt, minimális motívumrendszerrel bíró képei után.
A kiállítás 2013. szeptember 4.-október 1. között volt látható a Virág Judit Galériában.