Jándi Dávid
(1893-1944)
Pályája klasszikus mesterek irányításával indult Nagybányán: Ferenczy Károly, Thorma János és Réti István tanította. Anélkül, hogy megjárta volna Párizst, művészete a neósok-féle vonulatba illeszkedik. Csaknem egész életét Nagybányán töltötte, legfeljebb telente utazott fel Budapestre. Párizs helyett Rómát, Firenzét, Velencét, Taorminát kereste fel; az itáliai táj varázsára átforrósodtak a színei, és képei meleg áhítattal és misztikummal teltek meg. Noha az újklasszicizmus is hatott rá, soha nem az idealizálás vagy a hűvös tárgyilagosság irányába mozdultak el képei, melyek mindvégig megőrizték élettel teli realizmusukat. Ez még akkor is így van, ha ezt a realizmust valamiféle általánosító jelleg vagy metafizika elvontság is színezte. Színskálája lefegyverző ultramarinkékek, türkizes zöldek, sötétvörösek, intenzív sárgák gyúlnak fel mély, belső izzással a képeken.