Telepy Károly
(1828-1906)
1845-ben Barabás Miklós festőiskolájában, 1850–51-ben a müncheni akadémián, majd 1852-től öt évig a velencei képzőművészeti akadémia tájfestészeti és történeti festészeti osztályán tanult. Itáliában a neves klasszicista tájképfestő, id. Markó Károly tanítványa volt. 1857-es római utazása emlékét A karthauziak kolostora Rómában című tájképe (Magyar Nemzeti Galéria) őrzi. Hazaköltözése (1859) után számos képet készített a nagyvárossá fejlődő Budáról és Pestről. A nagyoroszi templom számára két oltárképet festett (Mária Magdolna Jézussal; Hitetlen Tamás, 1856–57). Magyarország történeti nevezetességű tájait (Gödöllő, Sümeg, Liptóújvár) és természeti szépségeit (Vihar a Balatonon, 1881, magántulajdon) számos képen megörökítette. A diósgyőri várrom című, 1860-ban készült festményének (Magyar Nemzeti Galéria) előterében mosó parasztasszonyokat ábrázolt, a történeti nevezetességű épületrom emelkedett látványát köznapias zsánerjelenettel ellenpontozva. 1861–1906 között az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkáraként és műtárosaként a hazai művészeti közéletben tevékenykedett.