Frank Frigyes (1890-1976)

A húszas-harmincas évek Frank Frigyes számára sikeres és élményekben gazdag évtizedek voltak. Minden fontos hazai és nemzetközi kiállításra beválogatták alkotásait, több önálló kiállítása nyílt, és számos portrémegrendelést kapott. Végre elég pénze lett ahhoz, hogy Mimivel elutazzon Firenzébe, Rómába és Párizsba.

Frank Frigyesnek régi álma volt a hosszabb párizsi út. Megérkezésük pillanatától megszállottan járta a múzeumokat, galériákat, festette az utcákat, kávéházakat, lokálokat. Foglalkoztatták a kubisták kísérletei, tájékozódott régi korok művészi megoldásairól, égő kíváncsisággal hatolt a színek és a fények titkaiba. Kitűnően beszélt franciául és könnyen barátkozott. Rengeteg tapasztalatot és ismeretet gyűjtött össze, és ő maga is sikereket ért el. Festményei már 1926-ban szerepeltek a Société des Artistes Français tárlatán, Mimi portréját elismerő oklevéllel díjazták. 1927. január 31-én önálló kiállítása nyílt a nagy múltú Bernheim Jeune Galériában. Kiállítása a figyelem középpontjába került: több fontos napilapban, pl. a Temps-ben, a Paris Midi-ben írtak a festményeiről, Arsène Alexandre a Figaro-ban biztos színérzékét, városképeinek szilajsággal vegyes gráciáját hangsúlyozta.[1] A francia közoktatási minisztérium képviselője már a megnyitón megvásárolta a Les garçons d’honneur de la noce hongroise és az Enfants sur l’herbe képeket a Musée du Luxembourg részére.

Párizsi sikereiről a magyar napilapok is hírt adtak. Hazatérése után, 1927 őszén, a francia fővárosban készült alkotásai közül 17 festményt az Ernst Múzeum XCIII. csoportos kiállításán mutatták be. A Párizsban magába szívott ismeret Frank Frigyes életének örök tartozéka lett.

Frank Frigyes Montparnasse[2]című festményén a boulevard du Montparnasse és a rue de Vaugirard kereszteződésénél lévő épületcsoport látható, az arányok és a színek a saroképületet hangsúlyozzák, amely még ma is áll Párizsban.[3] A házak falain plakátok és óriás hirdetések feliratai olvashatók. A felfelé építkező kompozíció előterében autóbuszok, lovaskocsik, automobilok, korabeli lámpaoszlopok tűnnek fel.

Frank Frigyes városképein régi korokból megmaradt házak láthatók, megfigyelhető ez a harmincas években lebontásra ítélt Tabáni Házaknál, a negyvenes években festett Kolozsi térnél vagy a hatvanas években készült Vörös ház a Normafánál című olajfestményeken.[4]

Frank Frigyes párizsi korszakából eddig csak néhány Montmartre-on készített festmény került elő. A róla készült portréfilmből tudjuk, hogy a Montmartre-on egy kis hotelben laktak, de kizárt, hogy az irodalomszerető Mimivel ne töltött volna sok időt a Montparnasse-on[5], és ne készített volna ott is képeket. Frank mindenhol rajzolt, és a rajzokhoz színvázlatokat készített.[6] Nagyon gyorsan dolgozott, alkotásainak eladásából éltek közel két évig Párizsban. Minden bizonnyal több művét is megvették Párizsban, és több festményt hozott haza, mint amennyit az Ernst Múzeumban kiállított.[7]

A Montparnasse előkerülése fontos felfedezést jelent az életmű feldolgozóinak, valamint a műgyűjtőknek.

Gelencsér Éva

[1] Arsène Alexandre: Fréderic Frank. Le Figaro, Paris, 4 février 1927

[2] A festmény hátoldalán Frank Frigyes kézírásával Montparnasse Paris olvasható

[3] Az épületeken látható hirdetések csak a két világháború közötti időben jelentek meg a házfalakon. A reklámok valódi, eredeti termékeket hirdetnek.

[4] Gelencsér Éva, i. m., VII., VIII., XXIV., XXVII. színes táblakép

[5] A Montparnasse az 1920-as években vált híressé, írók, költők és festők közül sokan ideköltöztek, mert a Montmartre-ot elözönlötték a turisták. Ezekben az években a Montparnesse-on élt – többek között – Guillaume Apollinaire, Jean Cocteau, Simone de Beauvoir, Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, a magyar festők közül Farkas István és Tihanyi Lajos.

[6] Frank Frigyes egész életét végig kísérte az a müncheni akadémián tanult szabály, hogy a festő a szabadban csupán vázlatokat készítsen, a tényleges alkotás a műteremben történjék. A vázlatokon pontosan bejelölte a napfénynél látott színeket.

[7] Az Ernst Múzeum XCIII. csoportos kiállításán a 4. teremben mutatták be festményeit. A katalógus műtárgyjegyzékében szereplő Rue de Rennes a Montparnasse-on található.