Váli Dezső (1942-)
Régi zsidó temető (Alkonyat után), 1984 A/84/47
Kiállítva:
¦ Váli Dezső kiállítás. Csontváry Terem, Budapest, 1985. szeptember 12. – október 4.
¦ Váli Dezső. József Attila Művelődési Központ, Budapest, 1985. november 5. – november 26.
Reprodukálva:
¦ Váli Dezső: Váli. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1997. 73. oldal
¦ Váli Dezső – Zsidó temetők. Szerk.: Uhl Gabriella, Artchivum, Budapest, 2007. 166. kép
„Amikor Caspar David Friedrich temetőket vagy sírokat festett, akkor ugyanazt a megválaszolhatatlan egzisztenciális kérdést és ugyanazt a melankolikus hangulatot sugallta, mint a végtelen tájba merengő alakjai: valami fenséges rettenetet. … Ám mire gondolhatott Váli Dezső, amikor romániai, majd magyarországi falvak zsidó temetőit kezdte fényképezni? Fölteszem, nem másra, mint legtöbbünk: a téma szépségére, festőiségére. A temetők néha nagyon szépek tudnak lenni, a régi temetők még szebbek, az elhagyatott temetők a legszebbek. Természet és emberi mű – emlékjel – találkozása ez. … A régi zsidó temető nem sírkert, a sírkövek egymáshoz préselődnek. Jeleik nagyobb része csak a közösség tagjai számára érthető. A betűk és az ábrák így válnak széppé. Mintha egy nem ismert nyelv dallamát hallgatnánk: tudjuk, hogy értelemmel bír, de számunkra megfejtetlenek.”
In: Radnóti Sándor: A zsidó temetők korszaka. 7. In.: Váli Dezső: Zsidó temetők, Artchivum, Budapest, 2007.