Tolvaly Ernő (1947-2008)
Képkeretben, 1975
Kiállítva és reprodukálva:
Tolvaly Ernő. Csodálatos rendszer. Ludwig Múzeum, Budapest,
2014. szeptember 19. – november 30., 126.
„A Főiskolán a második év után egyre inkább az érdekelt, hogy mi történik a „képpel” (nem festménnyel, mondjuk látvánnyal), ha egyik helyzetből a másikba kerül; ha például megpillantok egy fotót az újságlapon vagy lemezborítón és ezt olajfestékkel nagyobb méretben „festménnyé” alakítom. […] Később falnak támasztott, bekeretezett festményeket festettem szűk kivágásban, falon lógó képeket, a festőállvány faszerkezete által bekeretezett enteriőröket, illetve enteriőr részleteket, majdnem naturalista módon, de úgy, hogy az eredmény látszólag absztrakt lett. Festettem festőállványt és annak festékkel telecsöpögtetett részletét, festőasztalt, hogy a rajta lévő palettának használt rajztábla majdnem az egész felületet elfoglalta. Minden dolog érdekelt, ami a képpel – művel – kapcsolatos, ami a képzőművészetre vonatkozott, vonatkozik, vagy vonatkozhat. A tér, ami a festményeken ott van és mégis illúzió, a szín, ami csak ott, a saját helyén olyan amilyennek látjuk, a szerkezet, amit a részletek és az anyag, vagy éppen a felület, gazdagsága által elrejt. Érdekelt a képek helyzete, a „sorsa”: falra akasztva, vagy fal felé fordítva a szó szoros és átvitt értelmében is. Foglalkoztatott, hogy a kép mikor „történik meg” csak a felületen és mikor „mozgatja” egész környezetét.”
Tolvaly Ernő