Kmetty János
Kmetty János munka közben

Kmetty János munka közben

<

Kmetty János

(1889-1975)
Mesterei: Kassán Halász-Hradil Elemér, Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájában, majd Ferenczy Károlynál tanult. 1911: Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. A Képzőművészek Új Társasága alapító tagja, elnöke, 1911-1912 között a kecskeméti, majd 1924-ben és 1929-1931 között a Nagybányai Művésztelepen dolgozott. A 30-as évektől egyre gyakrabban járt Szentendrére, 1945-től a szentendrei művésztelep tagja, 1946-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, a festő tanszék vezetője 1969-ig. 1960-ban a Fényes Adolf terembeli kiállítása után a bemutatott alkotásokat Miskolc és Pécs múzeumának adományozta. Hagyatéki anyaga 1976-ban kerül a Szentendrei Múzeumhoz. 1981-ben nyílt meg állandó kiállítása Szentendrén. 1946: a Szinyei Társaság díja; 1949: Kossuth-díj; 1959: érdemes művész; 1965: kiváló művész; 1969: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozata. Korai képeit még impresszionisztikus felfogás jellemzi. Mint ahogy önéletrajzában írta, az impresszionizmuson, majd Cézanne megértésén keresztül jutott el a kubizmusig. A magyar művészetben az első kubisztikus művek egyik alkotója. A fordulatot az 1911-es párizsi útja eredményezte, ahol Cézanne, Picasso és a kubisták művészetét, valamint a Louvre klasszikusait tanulmányozta. Ettől az időtől kezdve foglalkozott a kép motívumának geometrikus síkokra és alakzatokra való bontásával, majd újraszerkesztésével (Önarckép almával, 1912). Ugyanakkor hidegkék háttér elé állított robusztus, egy- vagy kétalakos férfi és női aktok ábrázolásával kutatott újabb képépítési metódust, amelyben a fény-árnyék hatás is szerepet játszik, ami számos tízes évekbeli festményén fontos kompozicionális eszköz maradt (Nő pohárral). A kecskeméti művésztelepen megismerkedett a nagybányai neósok képeivel. A kecskeméti tájképeiből áradó panteisztikus hangvétel sokalakos, köztük biblikus kompozícióin is érződik (Hegyi beszéd, Mennybemenetel stb.). A reneszánsz szigorú kompozícióit idéző festmények az idealizált jövő, a megépíthetőnek hitt új, tökéletes világ megfogalmazásai. A tárgyi világ elemei a tiszta egyensúly kifejezésének eszközeivé válnak; tájképei, csendéletei, önarcképei megszerkesztett rendbe illeszkednek. Önarcképei a jövőt építő, tudatos cselekvéseket végző embertípust jelképezik. Ezeken az eszméken keresztül került kapcsolatba Kassák Lajos és a köréje csoportosuló aktivisták körével, kiállításaikon szerepel. ~t a Tanácsköztársaság belső emigrációba kényszerítette. 1920-ban kiadott rézkarcmappája azonban új felfogást közvetít: a patetikus hangvétel helyett a szubjektívebb ábrázolásmód válik jellemzővé. Egyik alapító tagja az akkori magyar képzőművészeti életben a progresszív törekvéseket képviselő, az 1924-ben alapított Képzőművészek Új Társaságának, amelynek később alelnöke lett, majd a Szocialista Képzőművészek Csoportjához társult. 1927-ben újra Párizsban járt, ahol tudatosabban tanulmányozta példaképeit. A tárgyi világ analízisét, geometrikus rend szerinti újraalakítását példázzák síkban tartott csendéletei, nagybányai utcaképei. A képépítés eszközei a látvány analízise során született síkok, színek és a látvány fontosabb motívumai, amelyeket a kép rejtett szerkezete tesz hangsúlyossá. Színvilága kivilágosodik, megélénkül. A 30-as évektől kezdve egyre több időt töltött Szentendrén, ahol expresszionisztikus szín- és ecsetkezelésű, atmoszferikus hatású képeket festett. Szentendre válik témájává mind gyakrabban könnyű akvarelljeinek, olajfestményeinek. A képek szerkezeti vázát hangsúlyozó kompozíciót a lágyabb körvonalak, finomabb pasztellszínek teszik oldottá. Hamarosan azonban felhagyott a lágyabb stílussal, visszatért a szigorúbb, kubisztikus formákhoz, tárgyait pedig széles fekete kontúrokkal övezte. 1945 után a Magyar Művészeti Tanács tagjaként aktív közéleti szerepet vállalt, hitt a társadalmi fejlődésben. Ezt példázza az 50-es évek új témája: munkásokat ábrázolt gyári környezetben munka vagy pillanatnyi pihenő közben. Az építő, a munkások, a festő, az anya mint a társadalom aktív és nélkülözhetetlen szereplői kerültek középpontba a 60-as évek kékes színnel átfogott, hosszúra nyújtott kompozícióinál. A kompozíciót kontúrral jelzett rombusz alakú, illetve romboid síkokra bontotta. A figurák mögött vertikális és horizontális metszésekkel megrajzolt szentendrei házak és háztetők láthatók. Utolsó alkotói korszakában üvegablakokat és nonfiguratív üvegkompozíciókat készített különböző színű üvegdarabokat és gombokat üveglapra ragasztva vagy betonba illesztve. Festett üvegablakai az ólomkeretes üvegablakokat imitálják: a festményeiről ismert romboid alakú síkok fekete kontúrjai az ólomsíneket idézik fel. Egész életét szigorú etikai tartás jellemezte, önéletrajzi és művészetelméleti írásai a korszak fontos dokumentumai.
7. aukció, 135

Kalapos önarckép, 1920 körül

Kikiáltási ár: 2 600 000 Ft
6. aukció, 50

Nagybányai utca, 1920-as évek második fele

Kikiáltási ár: 3 500 000 Ft
6. aukció, 71

Birkózók

Kikiáltási ár: 120 000 Ft
6. aukció, 167

Szentendrei látkép

Kikiáltási ár: 240 000 Ft
6. aukció, 181

Szentendrei kertben

Kikiáltási ár: 2 600 000 Ft
5. aukció, 197

Csendélet Újsággal és KUT folyóirattal, 1928 körül

Kikiáltási ár: 3 500 000 Ft
4. aukció, 21

Önarckép, 1914

Kikiáltási ár: 1 800 000 Ft
4. aukció, 22

Önarckép

Kikiáltási ár: 750 000 Ft
4. aukció, 23

Csendélet almákkal és pohárral

Kikiáltási ár: 380 000 Ft
2. aukció, 12

Szentendre

Kikiáltási ár: 95 000 Ft
2. aukció, 99

Csendélet az Újság című lappal

Kikiáltási ár: 900 000 Ft
1. aukció, 1

Csendélet

Kikiáltási ár: 160 000 Ft
1. aukció, 100

A festő Szentendrén

Kikiáltási ár: 350 000 Ft
1. aukció, 125

Ülő nő fotelben, háttérben kék várossal, 1920 körül

Kikiáltási ár: 1 200 000 Ft