1948-ban érettségizett a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1945-től 1950-ig a győri Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult. 1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1959-ben Párizsban telepedett le, 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot. 1971-től 1974-ig építészettel kapcsolatos munkákat, reliefeket, plasztikákat, falképeket készít. 1980-ban a Szépművészeti Múzeumban nyílik az első magyarországi tárlata Hetey Katalinnal. 1992-től címzetes egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia rendes tagja (2006), az  Open Structures Art Society (OSAS) alapító tagja. 2009-ben hozta létre feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel a Konok-Hetey Művészeti Alapítványt.Fiatal Alkotók díjas (1955), Derkovits-ösztöndíjas (1958), A francia l’ordre National Mérite (Nemzeti Érdemrend) lovagja, a Magyar Festők Társaság díjasa (1997), Kossuth-Díjas (1998). 2004-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend Közép Keresztjével (Polgári fokozat), 2008-ban A Magyar Festészet Napja Alapítvány Életműdíjával, 2010-ben HUNGART életműdíjjal ismerték el munkásságát.
Piktúrája a modern magyar művészet meghatározó része. Tanulmányai elvégzése után kezdetben figurális stílusban dolgozott. 1958-ban Párizsban töltött féléves ösztöndíjának hatására igyekezett ötvözni a természetelvű és absztrakt kifejezésformát. 1959-1960-ban ismét Párizsban járt, s ez az út festésmódjának újabb változásához vezetett. Főként a vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokhoz hasonló. A művészetét meghatározó lírai nonfiguratív ábrázolásmódja a 70-es évek elején bontakozott ki. A modern magyar képzőművészetben igen erősek voltak a konstruktivista hagyományok (Kassák Lajos, Moholy-Nagy László), melyek a 60-as évek végén a hard-edge-dzsel ötvöződve ismét előtérbe kerültek (Bak Imre, Fajó János, Nádler István). ~ nem ebből a tradícióból merített, hanem épületekhez készített reliefjeinek is köszönhetően a stílus líraibb, oldottabb kifejezésmódját alakította ki. 1983 nyarán szerepelt Zürichben a Geometrische Abstraktion című bemutatón, melyen az irányzatnak olyan rangos képviselői mutatkoztak be, mint J. Albers, A. Herbin, F. Morellet, F. Picabia stb. Harmonikus színvilágú, vékony vonalakkal szabdalt, igényesen, mívesen megfestett képein különböző nagyságú, geometrikus elemek jelentek meg (Festmény szürke alapon, 1975; Akcentus, 1976). Az egymásra rakódó rétegeknek, az alapfaktúrának, a geometrikus alakzatoknak és a vonalak hálózatának forma- és kompozícióépítő szerepe van rajtuk (Prélude,1994; Jel, 1998).