1935: Károly Egyetem, Prága, építészeti tanszék rajz fakultás, mestere: O. Blažiček. 1938: Julian Akadémia, Párizs (ösztöndíjjal); 1938-1940: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Aba Novák Vilmos (az akadémia kitüntető érmével végzett, rajztanári oklevelet szerzett). 1940: Balló-díj; 1941-1942: olasz állami ösztöndíj; 1942: magyar állami olasz ösztöndíj; 1943: Korb Erzsébet utazási ösztöndíj (ezekkel a díjakkal, a háborús körülmények miatt nem tudott élni); 1947: római ösztöndíj; 1962: az olasz állam ösztöndíja; festőverseny, Bracciano, I. díj; 1999: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje. 1936-tól szerepel kiállításokon. 1947-ben rendezte első gyűjteményes kiállítását, és ebben az esztendőben lett a Magyar Nemzeti Bank művészeti tanácsadója. 1949-1959 között a Budapesti Műszaki Egyetem rajztanszékének vezető tanára volt. 1961-1963 között Olaszországban alkotott. Művészetére hatott Aba Novák Vilmos festészete, de későbbi művein (pl. a Hazatérők vagy a Szicíliai emlék) érezhető Csontváry hatása is. Olasz tájakat, városrészleteket megörökítő képein színvilága ragyogóbb, mint Aba Nováké. 1959-ben készült képsorozatán a mohácsi busójárás számos mozzanatát örökítette meg. A 70-es években a Balaton szépsége ihlette meg, sajátos szférafestészetén az anyagtalanított szín- és fényhatások dominálnak. A 80-as években festett vásznai közül néhány zenei inspirációra született látomás-erejű kompozíció (Rekviem). Foglalkozott monumentális falfestészettel, üvegablak-tervezéssel és számos grafikát is alkotott. Akvarellekkel illusztrálta a Valahol az óceánnál c. meséskönyvet.