Járitz Józsa
<Járitz Józsa
(1893-1986)
1912-1922: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Deák Ébner Lajos, Glatz Oszkár és Vaszary János. Közben 1914-ben Iványi Grünwald Bélához a kecskeméti művésztelepre ment, majd a háború alatt Csáky utcai magániskolájában folytatta tanulmányait. 1919-ben Berény Róbert mesteriskolájába járt. 1920-ban a főiskolai reform idején a női növendékek vezetőjeként kérte fel Vaszary Jánost, hogy fogadja el a főiskolai katedrát. 1924-1930 között Párizsban élt, ahol tánctanításból tartotta fenn magát, franciaországi tartózkodása alatt rendszeresen szerepelt a Függetlenek Szalonja kiállításain. Itt ismerte meg angol mecénását, aki rendszeres anyagi támogatásban részesítette, s akinek 1937-es londoni útját köszönhette. 1931-ben tizenhárom festőnő társával megalakította a Képzőművésznők Új Csoportját. Magyarországra való hazatelepülése után nyarait Kiskunmajsán töltötte. A Képzőművészek Új Társasága és a Société des Artistes Indépendants tagja volt. Még életében három szakaszra osztotta saját művészetét. Az első periódus párizsi útjáig tart, melyet Vaszary fekete alapos, expresszív korszaka határoz meg. A második, dekoratív, színes korszak a párizsi tartózkodáshoz köthető, míg a harmadik, egyben leghosszabb időszakot hazatelepülése után, a Kiskunmajsán töltött nyarak jelentették. Itt a hagyományos alföldi, alapvetően Munkácsy által meghatározott realista festészettel szemben mindvégig megőrizte a dekoratív, világos, nagy, egységes felületek hatását kihasználó festésmódot. Így ~ a művészi szemléletében részben mindvégig az École de Paris festője maradt. Azonban a nagyváros pillanatnyi változásai helyett ~ spirituális képei az Alföld időtlenségében oldódnak fel.