1919-1922: Pázmány Péter Tudományegyetem; 1922-1925: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Vaszary János. 1923: a Pécsi Művésztelep díja; 1925: az Ernst Múzeum akvarelldíja; 1925-1927: a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíja, Párizs; 1928: az Új Művészek Egyesülete díja; 1930: Budapesti Hírlap pályázatának festészeti díja; 1938, 1939: balatoni ösztöndíj; 1940: Városképek c. kiállítás díja; 1942: székelyföldi ösztöndíj; 1990: aranykoszorúval díszített csillagrend. Az Új Művészek Egyesülete alapítótagja, alelnöke, a bécsi Künstlerbund Hagen levelező tagja; a Képzőművészek Új Társaságának tagja, a Pécsi Képzőművész és Műbarátok Társaságának tagja. Felesége Róna Klára festőművész volt. Az Új Művészek Egyesülete tagjaként a két háború közötti progresszív művészet egyik képviselője. Hatott rá az art deco stílusa, a szürrealizmus, de Chirico metafizikus festészete. Gadányi, Rafael és Paizs-Goebel festészetéhez kapcsolható életműve. A háború után 1947-ben a Moszkva közelében lévő talicini fogolytáborból jött haza. Az 50-es években főképpen meseillusztrációkból élt. A 60-as évektől kezdett el csurgatásos technikával festeni.