1970-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mestere: Fónyi Géza, Sarkantyu Simon. 1977-1980: Derkovits-ösztöndíj. 1985-1986: a Magyar Iparművészeti Főiskola meghívott tanára; 1990-től a szentendrei Régi Művésztelep tagja; 1992-1993: másfél évet töltött a párizsi Cité des Arts-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával; 1992-től évente két hónapot dolgozik Párizsban, a Cité des Arts-ban; 1992: a zsűri díja a XIII. Országos Akvarell Biennálén Egerben, nagydíj a salgótarjáni 6. Egyedi Rajz Biennálén; II. díj a Nemzetközi Pasztell Biennálén Saint-Quentinben; 1994: Munkácsy-díj; 1996: másodszor is elnyerte a Pollock-Krasner Alapítvány díját; 1997: mesterkurzus a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 2006-ban Herczeg Klára-díjban (senior) részesült, 2010-ben Érdemes Művész. Szikora a magyar neokonstruktivizmus kiemelkedő mestere kitérővel érkezett el a művészpályához: 1962-1968 között Leningrádban a kohómérnöki karon tanult. Korai munkái a lírai expresszionizmus körébe tartoznak, elsősorban Antoni Clavé hatását hordják magukon. 1982-től bontakozott ki egyéni arculata. Ceruzarajzokat készített, amelyeken először jelentek meg az illuzionisztikus téralkotással kapcsolatos kísérletei. Több réteg egymásra ragasztásával, a papír felületének felszaggatásával készültek új grafikái. 1994-ben rátalált művészetének fő motívumára, a dobozra. Fából, hungarocellből épített installációkat. Rajzain megjelent a kopott, pusztulásra ítélt, régi fiókok motívuma. A dobozobjektek után olajfestményeken is megjelent a téma. Szikora munkáin az elődök geometrikus térkísérleteit ötvözi a “talált tárgy” szubjektív perspektívájával. Színvilága kezdetben rendkívül komor volt, a feketék, barnák tónusváltozataiból épült fel, gyakran a fa természetes erezetét, kopásait is megfestette. A dobozkompozíciók, bár a szimbolikus gondolat sem idegen tőlük, elsősorban az illuzionisztikus megjelenítés és a látszat szabályosságú tér változataira épülnek. 1991-től a tér és a sík bonyolult játékát a különböző képformákkal és egyéni keretekkel tovább bonyolította. Színei kivilágosodtak, a sárga és a fehér is megjelent, de a nagy kompozíciókon továbbra is a fa természetes színe maradt az uralkodó. Nagy méretű, többrészes középkori és barokk oltárokra, ikonfalakra asszociáló művei a faalapra helyezett, plasztikus dobozformák és az illuzionisztikus térfestés együttes alkalmazásából születtek. A konstruktivista festményreliefek örökségét folytató művek után 1992-től a festőiség nagyobb szerepet játszik. A geometrikus motívumok között nagy levegős teret hagy. A mulandóságra utaló festésmód megbontja a geometrikus formák szilárdságát. 1998-tól a tér görbülete formálja a kiinduló doboz alakját. Szikora „talált tárgyához” időközönként régi írások, fényképek, könyvgerincek is társultak.