Autodidakta művész. 1964-ben Németországban, 1967-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1970-ben emigrált Zürichbe. 1976-tól komputerművészettel foglalkozott. 1992-től felváltva Magyarországon és Svájcban élt. Korai magánstúdiumai során sokféle stílussal kísérletezett, festett, szobrászkodott. Az írásra mint kompozíciós elemre véletlenül talált rá. Az írás, a szöveg használata azonban csak később, a 60-as évek közepén, a szürke képeken vált meghatározó elemmé, tudatos módszerré (Dorothea nővér, 1964). 1958-ban, szintén tájképi inspirációból, egy alkonyati fényekben ábrázolt balatonparti képe kapcsán született első szürke képe, amely a 60-as évtizedben sorozattá teljesedett (Rákosligeti képek, 1965-1967). Hatással volt rá az absztrakt expresszionizmus, főként Jackson Pollock és Willem de Kooning művészete. Világosszürke képein az érzelmi-indulati töltésű ecsetírás, a gravitációnak engedelmeskedő lecsurgó festék figurális elemekkel és írásjelekkel párosul. Ezeken az ún. szkriptorális képeken a sok esetben nem valódi, kvázi szövegek ábrázolásakor főként a kalligrafikus megjelenítés, a lélekállapotot kivetítő dinamikus vonalvezetés a döntő. A képek felületére applikált hétköznapi tárgyak kiválasztásakor (kombiné, elhasznált női cipő) azonban úgy tűnik, szarkazmusának is hangot adva, ~ az egyetemes és a magyar művészet viszonyának ellentmondásaira is rávilágít (3180, 1966; Minden csak mulandó hasonlat, 1969). 1968-ban és 1969-ben részt vesz a magyar neoavantgárd seregszemléjén, az Iparterv kiállításokon. 1970-ben elhagyta az országot, Zürichbe költözött. 1974-ig festi szürke vásznait és papírképeit, majd zenetörténeti tanulmányokat folytatott, felfedezte a zene és a matematika közötti rokonságot. 1976-tól rézkarcokat készített, amelyeken a szimmetria, a tükröződés elvét alkalmazta. Később abbahagyta a festést és grafikázást, matematikát és programozást tanult, a véletlen számok törvényével és alkalmazásával foglalkozott. A 80-as évek elejétől készítette az ún. sztochasztikus képeit, melyeken a véletlenszámok uralmát vizsgálta egy pontosan körülhatárolt folyamatban. A 90-es években újra manuálisan dolgozott, de folytatta a matematikai rendszerek által formált munkáit, melyeket ~ algebrai művészetként definiált. A Körmendi-Csák Gyűjteményben (Budapest) és Dr. Adorjáni Csaba (Zürich) magángyűjteményében is megtalálhatók művei.