1925-29: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1929-30: Accademia delle Belle Arti (rendkívüli hallgató) Róma, mestere: Umberto Coromaldi. Az olasz újklasszicizmus hatására festészete a tiszta színek és dekoratív felületek kifejezőerejére épített. Festett portrékat és portrékompozíciókat, csendéleteket, műemlékekből komponált jelképerejű műveket. Egyéniségéhez szabottan műveit a tiszta líraiság jellemezte. Míg korábban, pályatársai közül mindenekelőtt az erdélyivé honosult olasz származású Tasso Marchini képalkotásának nyomai fedezhetők föl festészetében, 1945 után művészete megállapodott, újabb hatásokat már nem asszimilált. A kompozíció látható rajzi elemeit kitöltve bontakozik ki erőteljes, sokszor csupán néhány színre és azok világos vagy sötétebb árnyalataira alapozó koloritja. Mintha csak műterméből látná és láttatná a világot, de szimbólumaival mégis kapcsolódik hozzá. Tagja és kiállítója volt a Barabás Miklós Céhnek.