Budapesten matematikát tanult, 1905-ben már a Műcsarnok, 1906-ban pedig a Nemzeti Szalon kiállításán szerepelt. 1906-ban jutott el először Párizsba, ahol Berény Róbert útmutatása révén Cézanne, Matisse, Van Gogh festészetével ismerkedett meg, leginkább Cézanne hatott rá. 1907-ben tért vissza Budapestre, ahol több modern szemléletű fiatal festővel barátkozott össze, akikből az 1909-es év végén az ő műtermében alakult meg a Keresők Társasága, amely 1911-től kezdve Nyolcak néven szerepelt és állított ki. Már az első, 1909 decemberében rendezett tárlat is áttörést jelentett a magyar festészet történetében a tradicionálisabb felfogástól az avantgárd felé. ~ ebben az időszakban leginkább Cézanne stílusával rokon, hangsúlyozottan plasztikus, monumentális hatású csendéleteket, valamint távolról Matisse-ra utaló aktokat festett. A Nyolcak 1911-es kiállításán nyolc képpel és rajzokkal szerepelt. 1911-1912 között ismét Párizsban volt, Berény műtermében lakott. A balkáni háború miatt hazatért Magyarországra, majd Dalmáciában katonáskodott. 1914-ben részt vett a bécsi Künstlerhausban rendezett magyar kiállításon, majd katonatisztként visszatért Dalmáciába. 1917-ben nyílt első önálló kiállítása a Könyves Kálmán Szalonban, s a Nyolcak szellemében készült képekkel nagy sikert aratott. 1919-ben a Balatonfüreden szervezett művésztelepen oktatott. 1920 után hosszabb utazásokat tett, 1925-1926 között főként Párizsban tartózkodott. Ekkoriban táj- és főként városképeket festett, korábbi plasztikus felfogását feladta, inkább szálkás ecsetkezeléssel, szürke tónusban jelenítette meg az egyes motívumokat. 1931-ben Budapestre visszatérve magániskolát nyitott Atelier néven, ahol alkalmazott grafikát, kerámiát, textil- és divattervezést, valamint fotót tanított kitűnő munkatársaival (Kner Albert, Kozma Lajos, Lesznai Anna, Rónai Dénes és mások). Ekkoriban fogalmazta meg Művészettan-nak nevezett általános művészeti elveit. 1937-ben Az egri katedrális című képét a náci hatalom eltávolította a nürnbergi múzeumból. 1939-ben vándorolt ki családjával együtt Ausztráliába. 1942-ben elindította ottani festőiskoláját, 1943-ban nyílt első önálló kiállítása a sydney-i Notanda Galleryben. Ugyanabban az évben nyitotta meg az Orban Art Studio nevű galériáját, mely igen sikeresen működött, s ahol a művész még 100 éves korában is tanított. 1948-ban a Contemporary Art Society of Australia elnöke lett. Az 50-es években bontakozott ki a korábbiaktól erősen eltérő, lírai absztrakt festői stílusa, amely az amerikai absztrakt expresszionizmussal mutat rokon jegyeket, de alkotásain néha még a korábbi városképeinek dekoratív, kiegyensúlyozott szerkezete is visszatért. 1953-ban az UNESCO ausztráliai képzőművészeti tanácsának vezetője lett. 1957-ben jelent meg Sydneyben első könyve: A Layman’s Guide to Creative Art. 1964-ben Magyarországra látogatott. Szintén 1964-ben, Hozsánna című triptichonjával kapta meg a szakrális művek elismerésére alapított Blake-díjat, amelyet 1971-ben újra megkapott. A 60-as években jutott el Japánba, amely sajátos kultúrájával, de főként a Zen buddhizmus tanaival igen nagy hatást gyakorolt rá. Leegyszerűsödött festői stílusa, a kompozíció legtöbbször csak néhány elemre redukálódott. Legfőbb ihletője a természeti látvány, amelyet szigorúan síkba szorít vissza, finom vonalhálót alakítva ki a felületen. Újabb művészeti könyveket írt, 1974-ben nagy retrospektív kiállítása volt Sydneyben, a Sculpture Centerben. 1975-ben az angol királynőtől az Officer of the British Empire címet nyerte el.