Boldizsár István
<Boldizsár István
(1897-1984)
1917-1918-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa. 1930: Szinyei Társaság Zichy-díja; 1932: Szinyei Társaság tájkép díja. 1918-ban Nagybányán Thorma János, 1919-ben Iványi Grünwald mellett dolgozott a kecskeméti művésztelepen. 1920-1923 között Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás mesterségét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1924-től Budapesten telepedett le, nyarait Nagybányán töltötte. 1929: barcelonai világkiállítás, bronzérem. 1932-1933-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Réti István tanársegédje lett. 1941-1949 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festészet és alakrajz tanára. A nagybányai iskola harmadik generációjának utolsó tagja. Összekötő kapocs a nagybányaiak és a posztnagybányaiak között. Indulásakor a nagybányai festészet hatását érvényesítette metszetein, festményein. Ferenczy Valérral, Patkó Károlylyal együtt honosította meg a rézkarcolást Nagybányán. Később az Alföld és a Balaton egyaránt ihlető forrása lett. Dinamikus ecsetkezeléssel, intenzív, jellegzetes olaj-tempera keverésű telt színekkel festette tanyákat ábrázoló képeit, amelyekre Koszta művészete hatott. Balatoni képei, csendéletei a műkereskedelem kedvelt darabjai. Egész sorozatot festett mestereiről, eszményképeiről (Kisfaludi Strobl, Iványi Grünwald, Csók István, Zádor István). Szervezőmunkájával is sokat tett elődei kultuszáért. 1977-ben 36 festményét ajándékozta szülővárosának, ebből 1979-ben nyílt önálló képtár. Halála után megalakult a ~ Baráti Kör, amely 1997-ben emléktáblát helyezett el egykori lakhelye, a Nagymező utcai műteremház falán.