1904-1909: Mintarajziskola, mesterei: Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál. 1909-1911: Münchenben Hollósy Simonnál tanult. 1941: Szinyei-díj; 1956: Munkácsy-díj; 1960: Munkácsy-plakett és -díj; 1961: Kossuth-díj; 1964: érdemes művész; 1968: Debrecen város művészeti díja; 1971: kiváló művész; 1974: Kiskunfélegyháza és 1975: Debrecen díszpolgára; 1974: Aranydiploma, Hatvan. 1911-1913: párizsi, itáliai, spanyolországi tanulmányút. 1914-től Debrecenben élt. 1928-1968 között Tiszadadán töltötte nyarait. 1974-ben életműve legszebb darabjait (kb. 500 mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban, újrarendezve önálló debreceni emlékmúzeuma. 1912: az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres tagja, 1942-től a Képzőművészek Új Társasága tagja. A Művészház (1924-1927) és az Ady Társaság tagja, 1927-1930-ban első osztályelnöke. 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagja. 1910 körül készült művein a szecesszió eredményeit kamatoztatta, Hollósy hatására erőteljes színkontrasztokat alkalmazott paraszti témájú művein. A 10-es évek végén, a 20-as évek elején impresszionista, néhol pointillista stílusban festette szabadban álló aktjait, portréit, 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Biblikus képein, Greco hatására erőteljesen nyújtott alakokat jelenített meg drámai megvilágításban, izgatott ecsetjárással, erős színellentétekkel. 1928-tól Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Tájélményei hatására tiszta, keveretlen színeket kezdett használni, fontos lett a faktúradinamizmus, a groteszk hatást keltő formatorzítás. Horizont fölé magasodó, monumentálisan megjelenített parasztemberei jelképi erejűek. Történelmi és munkajelenetein a fény, a szín, a faktúra egységes dinamizmusa képezi a szervező erőt. Nagy szerepet szánt a színkontrasztoknak, a sárgák és ultramarin kékek ütköztetésének, a dús festékfelhordásnak. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és derűs hangulatú tájképet festett. Színei világosodtak, erősen hígított festékkel dolgozott. Életművének legfontosabb darabjai a romantika hatását érvényesítő történelmi képei, drámai alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe.