Ziffer Sándor
(1880-1962)
1894: Ipari Rajziskola, Budapest; 1895-1900: Magyar Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztály; 1900: Bajor Királyi Akadémia, München; 1900-1901: Hollósy magániskola, München. 1954: Román Munkaérdemrend; 1957: A művészet érdemes mestere kitüntetés. Pályája kezdetén Hollósy festőiskolájában dolgozott Fonyódon és Vajdahunyadon. Párizsi tartózkodása során (1906-1907) Gauguin és Cézanne művészete hatott rá, s megismerte a Fauve-ok törekvéseit. 1906-ban Czóbel Béla társaságában Nagybányára ment, ahol az akkor kibontakozó neós mozgalom alapállásából a kolónia szellemi megújulásáért szállt síkra. Festészetének e korszakában a Nyolcakhoz hasonló eredményekre jutott. Az I. világháború idején átmenetileg Németországban, többnyire Berlinben élt. 1918-ban tért vissza Nagybányára, ahonnan többé hosszabb időre nem is távozott. Festészete a kezdeti francia hatások után a német művészet, mindenekelőtt az expresszionizmus felé fordult. Műveit a fölfokozott, merész színhasználat, a természettől el nem szakadó, de annak tárgyait szuverén módon átértelmező törekvés jellemzi. A 20-as évek termésében gyakoriak az alakos kompozíciók, a későbbiekben tájképművészete került előtérbe. A festőtelepen ~ művészete látványosan ellenpontozta a hagyományokhoz ragaszkodó epigon törekvéseket. A II. világháború után festészete veszített erejéből és eredeti frissességéből; színei nem épültek olyan szerves egységbe, mint korábbi művein. Önarcképei mutatják leginkább egykori önmagának festői kvalitásait. Balesete miatt gyakran műterme ablakából festette a környezetét: a régi pénzverdét, a Zazar patak partját, a malomárkot. Művészpedagógiai munkássága is jelentős.