Ferenczy Valér
Ferenczy Károly és Fialka Olga gyermekeként a családi környezet hatására hamar érett festővé, 16 éves korától már kiállító művész. Romantikus pátosszal átitatott Korai önarcképén (1900 k.) a naturalista indíttatás mellett kitűnik jellemábrázoló készsége, amely tárgyilagosabb eszközökkel készült későbbi portréin is megfigyelhető. Bár tájképfestészetében apja nyomdokain indult el, koloritja visszafogottabb, kerülte a feszültséget teremtő, éles ellentéteket (Nagybányai utca, 1905). Berlini tartózkodása után az impresszionizmus hatására tájábrázolásában színei kivilágosodtak, és jellemző lett a tört pasztell árnyalatok csendes hullámzása. Apja festészete iránti mély empátiája megnehezítette saját útjának megtalálását, és figyelme ezért fordult a grafikai eljárások, főként a rézkarc felé. Néhány szimbolikus lap mellett, mint amilyen Romain Rolland Ara pacis c. költeményére készült grafikája (1918), elsősorban leíró jellegű táj- és városképeket készített, köztük Nagybánya környékéről, Velencéről, Budapestről. Gyakorlati tevékenysége mellett a grafikai eljárások terén szerzett elméleti ismereteit a rézkarc technikájának népszerűsítésére is felhasználta. Alapító tagja a MIÉNK csoportosulásnak, tagja a Nagybányai Festők Társaságának (1927-ig), a Szinyei Társaságnak és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének. Apjáról írt monográfiája Ferenczy Károly életművének forrásértékű dokumentuma (1933).